A teremben nem találtak mást, csak az üres kőkoporsókat, ami az őröknek nyújtott menedéket évszázadokon át. Onnan két irányba nyílt ajtó. Az elsőn egy rövid folyosóra jutottak, melynek két oldalán rácsos helyiségben további kőkoporsók voltak, középen díszes szobrok helyezkedtek el, a végén pedig egy zárt ajtó, rajta egy amulett mintázata, azokkal a bizonyos nyolcfelé irányuló nyilakkal. Gregor atya és Baldír, a törpe óvatosan végigmentek a folyosón, egészen az ajtóig. Mivel nem tudták kinyitni, visszafordulta a teremből és a másik irányba indult el a csapat, végül ott is egy hasonló ajtóban akadtak el.
Ekkor döntötték el, hogy a lépcsőn elindulnak felfelé. Jó pár fokot megmászva egy kis terembe értek, ahol két őr strázsált, mögöttük egy kapu, amelyben sejtelmes köd gomolygott. Az őrök nem lehettek élők, mégis, a belépésükkor megelevenedtek és egy ismeretlen nyelven, (amit valahogy mégis értettek) a továbbhaladási engedélyt kérték. Érdekes módon, válaszolni egyikük sem tudott azon a furcsa nyelven, egyszerűen nem tudták a hangokat kiejteni. A tetoválást felmutatva mégis gond nélkül elhaladtak mellettük.
A kapu egy térkapu volt, amin egy teljesen ismeretlen helyre jutottak. Egy nagy, körülbelül százötven lépés hosszú teremben álltak, középen egy oltáron egy alak feküdt. Semmilyen életjelet nem fedeztek fel rajta, nem lélegzett, nem vert a szíve, teste kihűlt, ugyanakkor a halál jelei sem voltak érzékelhetőek rajta, nem volt szaga, seb, vérzés nem látszódott. Mintha egy időtlen álomszerű állapotban lett volna. Nyakában a már jól ismert szimbólum. Az oltárt körben ismeretlen rúnák díszítették és ősi törpe nyelven egy felirat, amit nem tudtak elolvasni. A teremből további három kijárat volt, de egyiket sem tudták kinyitni. Két oldalt két méretes kőláda, precízen lezárva, ezeket csak rombolással lehetett volna belülről megvizsgálni. Körben, törpe magasságú gyertyák helyezkedtek el, ezeket azonban sehogy sem sikerült meggyújtani. Még olajjal sem.

A nagyobb csata helyszínéről még tíz ember és négy törpe is érkezett. Mint kiderült, legyőzték az orkokat és jöttek segíteni. Mindössze ők élték túl. Az emberek közt voltak Wax szülei is, így az öröm mellett ismét feltámadt a félelem és rettegés Waxban.
Az ork fővezér és kísérői elleni győzelmet Axel Tabek, Sigric, Baldír, Alexandro, Gregor, Mkoll, Wax és Manfréd atya ünnepelhette. Baldír a sámánhoz lépett és elvágta a torkát, majd Wax is odaért és leválasztotta a fejet a testről. Alexandro és Gregor atyák megnézték hol segíthetnek, a törpe és a vadász, zsákmány után kutattak. Találtak ékszereket, pénzt, fegyvert.
Gregor atya Caspar atya holttestét vizsgálta, amikor hirtelen fehér fény gyulladt a halott pap szemében (a fény rendkívüli módon hasonlatos volt ahhoz a fehér aurához, ami Waxot körülvette a csata végén). A halott pap felemelte kezét, és erősen megszorította Gregor karját. Magabiztos, mély hangon a következőket mondta:
"Légy erős hitedben! Nem te választottad őt, hanem ő téged. Ismerd meg, tanulmányozd, tégy kedvére és... használd ki gyengéit. Ne bízz senkiben és ne fedd fel magad a végső áldozatig. Csalj, lopj, hazudj, ha kell! Minden eszközzel állítsd meg a démont! És ... MOST JÖN a HALÁL!"
Ezután összecsuklott és a fehér fény is kialudt, akkor már mindörökre. Valóban halottnak tűnt. Ebből az egészből többiek semmit sem vettek észre.