A hatalmas káoszcirkáló fájdalmas agóniában sodródott a bolygó felé. Néhány órája még álcázó pajzsai rejtekében haladt, hogy csapást mérjen valamely emberi világra hirdetve a káoszistenek hatalmát. Lord Kratakamous seregét hordozta, vért és halált szórtak volna. Vért és halált, ha az idegen leviatán nem tépi ki a hajót az álca mögül és nem kezdi azonnal torpedókkal lõni. Legalábbis torpedók lehettek azok az óriási, kilométer hosszú embriók, amelyek lusta íven indultak az óriási cirkáló felé. Lézer és plazma zárótûz fogadta õket. De egy átjutott és zöld robbanásban tûntette el a felsõ tizenöt fedélzetet. Lövegállásokkal, harcosokkal, technikusokkal együtt. Egy villanás és kifakultak a valóságból. A többi csak közeledett. Egy. Kettõ. Tíz. Úgy tûnt, kifogyhatatlan a gigantikus lábasfejû csigára emlékeztetõ monstrum készlete.