Bumm…Bumm…Bumm…
Még harminc töltény a tárban...  
Amikor elkezdõdött, csak a bolyváros külsõ gyûrûjében, a jelentéktelenebb összeszerelõ, ipari negyedekben ütötte fel a fejét.

Bumm…Bumm…Bumm…
Még huszonhét töltény a tárban.

Füst! Az épületek, gépek, hús morbid átalakulása ez, amely nemcsak a falakat, de az ember tüdejét is gyászra színezi.  Sötét alakok ólálkodnak az épületek sötéten ásító kapualjaiban. Rossz elõérzetem van. Ó mindenható Császár kegyelmezz. Nem bukhatok el pont itt el, egy karnyújtásnyira a biztosságot jelentõ ûrkikötõ kapujától.  Ne pont most.

Bumm…Bumm…Bumm…
Még huszonnégy töltény a tárban.

A helyi rendfenntartók persze kivonultak. „Lokáis probléma”-mondta nekem akkor közvetlen feledtesem a Rufusz Wox a Pontifex Officium Sekundusza. De nem volt az.  A Külsõ gyûrûkön futótûzként terjedt a járvány és az azt követõ, törvényszerûen kirobbanó lázadások. A Szent Császár nevére borzalmas kór volt ez. A fertõzés után egy birodalmi standard nappal érzéketlen zombi-ként támolyogva, hordákba verõdve támadták a meg a bolylakók a termelõegységeket. Mintha egy rosszindulatú akarat irányította volna õket.

Bumm…Bumm…Bumm…
Még huszonegy töltény a tárban.

Itt az utca közepén könnyû célpont leszek. Bármik is rejtõzködnek az árnyékban, rám vadásznak. Uhhh!!! Igen! Talán itt jól lesz. Igen, igen. Itt biztosan. Ez a téglakupac elég masszívnak tûnik. És a füst is elrejthet. Igen még lehet esélyem. Hol a fenében vannak a rendfenntartók? Egyet sem látok ebben a füstben. Ott valami megmozdult….!!!!

Bumm…Bumm…Bumm…
Még tizennyolc töltény a tárban.

Persze erre már a központi héjban állomásozó arbitátorok is kivonultak. Mind ott veszettek. Vagy a járvány végzett velük vagy a zombi-vá degradálódott lakosság között fel-felbukkanó hatalmas rothadó páncélú gárdisták trancsírozták õket élettelen trágyává. Megcsúfolásai voltak ezek, Császárunk szent harcosainak. Nem volt választásunk, segítségért folyamodtunk a szomszéd bolyváros kormányzójához. Az eretnekek. Segítségükért Rufusz Wox nyilatkozatát követelte, melyben elismeri hogy a trónprotézisbe zárt Szent Császárunk egykori szeme színe kék volt. Nevetséges! Minden valamire való teológus beláthatja, hogy csak a tisztaság ezüstszíne töltötte ki Istencsászárunk mindenlátó íriszét. Végül megkapták a nyilatkozatot.


Bumm…Bumm…Bumm…
Még tizenöt töltény a tárban.

Sikítás! Gurgulázó Hörgés. Az hiszem eltaláltam egyet. Khhh… Khhh! Ez az átkozott füst megfolyt. Menni kéne. Nem lehet! Mindenhol ott settenkednek. Érzem. Ott áll valami! Hatalmas! Mintha szarvai lennének.


Bumm…Bumm…Bumm…
Még tizenkettõ töltény a tárban.

A segítség sosem érkezett meg. Az egész felmentõ sereget megsemmisítette a Nagy Porsíkságon lesben álló, obszcén jelekkel díszített energia pácálokban parádézó, elit Ûrgárdista egységek. A túlélõk hihetetlen kegyetlenségrõl és perverzitásról habogtak mielõtt eszüket vesztve, habzó szájjal próbálták volna saját szemüket kikaparni. Bolyvárosunk központi irányítása is megbénult. Korrupcióból font láthatatlan háló kötötte gúzsba az államszervezetek kezét. A késlekedés végzetes volt. Minden elveszett. Az Officium Pontifex kiadta a nemesi családok evakuálási parancsát, és segélykérõ üzenetet küldött a szektort felügyelõ birodalmi rendfenntartó erõk fõhadiszállására.



Bumm…Bumm…Bumm…
Még kilenc töltény a tárban.

Eltaláltam! Biztos, hogy eltaláltam! Mégis gellert kapott a golyó. Láttam, ahogy szikrát vet.  Ez nem lehet igaz. Ez nem létezhet. A hivatali fegyverem ítélet osztályú pusztító erõvel rendelkezik. A személyi páncélzatok nem állhatnak ellen neki. Azt mondták. Istenem hova tûnt? Azt hiszem, kezdek megörülni. Hallucinálok. Feledteseim halála óta én vagyok az istencsászár hitének utolsó bástyája a bolyban. Én vagyok az utolsó remény. A Pontifex Officium Terciusa vagyok. Nekem mindenképpen életbe kell maradnom.  Segítség!!! Segítség!!! 

Bumm…Bumm…Bumm…
Még hat töltény a tárban.

A kiürítési diktátumnak megfelelõen az ûrkikötõ felé irányítottam elektromos hordszékem. De találatot kapott. Gyalog haladtam tovább négytagú testõrségemmel a városon keresztül. A kór már a központi gyûrûbe is beszivárgott. A harmadik órában zombi hordák támadtak meg. Testõrségem feltartóztatta õket. Én tovább mentem. Tovább kellet mennem. Nem volt vesztegetni való idõm. Az elsõ csillagközi teherhajó már elhagyta a bolygót. Sietni kell. A császár szent nevére. Eltévedtem.


Bumm…Bumm…Bumm…
Még három töltény a tárban.

Istenem!!! Istenem!!! Az árnyékok között várják, hogy feladjam. Tudom. Nem tehetem. Nekem túl kell élnem.  Mindenhol ott vannak. Nem látom õket, de mindenhol ott vannak, ahol sötét van. Elég ha a sötétbe lövök, biztos hogy eltalálom õket. Elég csak, ha a sötétbe lövök. Meg fogtok dögleni! Értitek….?!!! Hmmmm…?!!!!! Nem mondtok semmit?!!!!!

Bumm…Bumm…Bumm…
Nincs töltény a tárban.

Hála mindenható Császárunknak, utamba akadt a kereskedelmi negyed rendfenntartó erõinek egy járõr osztaga. Az osztagot azonnal a parancsnokságom alá vezényeltem. És utasítást adtam az õrmesternek, hogy vezessen ki a fertõzött területrõl és kísérjen el az ûrkikötõkig. Jó döntésnek bizonyult. Az õrmester vezetésével gyorsan ki kerültünk a forrongó utcákról. Egy csöndes bár teljesen rommá bombázott negyedbe értünk. Talán a kereskedelmi éra pereme volt valaha. Hullák mindenütt. De legalább nem mozognak. Csend van. Csupán távoli géppuskaropogás töri meg a nyugalmat. Túl nagy a csend. Rossz érzésem van.  Elõhúzom hivatali fegyverem.

Klikk…klikk… klikk …
Nincs töltény a tárban.

Ismét végtelen csönd költözik a romok közé. Csak most eszmélek rá: senki nem lõ. A rend fenntartok sem. Hol vannak?
Hideg acél fegyvercsövet szorítanak a tarkómhoz. Lassan megfordulok és az õrmester fegyverének csövébe nézek. Képtelen vagyok megszólalni az iszonyától és a félelemtõl. Elárultak. „Mester! Elfogtuk.”- kiáltotta a semmibe ásító sötétségbe az õrmester. Egy hatalmas alak bontakozott ki a mellettem omladozó oszlop mögül. Ez lehetetlen. Egy ekkora test nem rejtõzködhetett ott. Az energiapáncélos alak két és fél méter megtestesült rémálom. Kék páncéljára festett zöld hidrák az álnokság jelképeként égtek a retinámra.
„Hm…Nugle atya nem válaszolt hívásunkra,  talán Tzeentch zafírszemét ránk emeli egy ilyen pompás áldozat után.”