Zsarnok Krug a skven szakadár hadtest Nagy Sanyargatójaként megálljt vezényellek csapataimnak. Ember szagot érzek! Azazhogy nem is teljesen emberszagot. Valami savanykás buzzel keveredet, mint amilyen a medvének vagy farkasnak van. Beállok a rabszolga csürhe mögé, ez a tömeg majd felfog minden halálos veszélyt, ami esetleg rám vár.

Aztán kezdenek kibontakozni az erdo surujébol. Nagyok. Penészes szarvak burjánzanak a fejükön. A káosz miazmája körbelengi oket, ahogy a természetellenesen vörös borukön megcsúszik a lemeno nap fénye. Hmmmm! Ezek Beastman-ek lesznek. Egyszer beszélt nekem róluk egy ragálypap, bizonyos Gennyedo Tufpj. Azt állította, hogy az, amelyik rothad, annak van birodalom szerte a legjobb íze. Ami elég nagy hülyeségre vall. Mindenki tudja, hogy az elf kölkök zsenge húsának zamatával semmi sem vesz fel a versenyt. Nem volt ízlése, megérdemelte a kést, amit a hátába szúrtam. Hi-Hi. Mindenesete, elégé veszélyesnek néznek ki és nem túl finomnak. Jobb nem a közelükbe kerülni. Persze a rabszolgákat nekik hajthatnám de a halott hús gyorsan, egy-két hét alatt, megromlik és még cipelni is kell, saját lábon egyszerubb. Nem kockáztatom a kaja tartalékainkat. A boszorkány mérnökök már bekapcsolták a masináikat. Hirtelen egy nagy durranás! A mérnök egy szemvillanás alatt leolvad a villám ágyú oldalán kialakított vezérlopadról. Meg sem lepodok. A maradékai még napokig zölden fognak világítani a sötétben. Láttam már elégszer.

A fegyver természetesen teljesen használhatatlan. Ezért valaki fizetni fog! Közben a csatorna patkányok beszivárognak a mocsár magas fujében az ellenség kutyáihoz, és véres húst szórnak szét mellettük. Ez teljesen megzavarja a dögöket. Nem tudják merre is induljanak el, hiába ordibál velük a mögöttük haladó szekér hajtója. Majd a csatorna patkányok a rothadó erospáncélzatú Beastman-ek mellet keltenek olyan zajokat, mintha ott is nagy létszámú csapatok mozognának. Mindez elég idot ad a mérnököknek hogy bebizonyítsák, hogy nem feleslegesen etetem oket. Eljön a pillanat! Torzító villámok zöldje vegyül, a lemeno nap vérvörös fényével. Ömlik a Beastman-ek fekete vére, bemocskolva a földet, amin állnak. A nagyobb testu Beast-ek maguk elé kapják kisebb testvéreiket, de hiába. A húsuk egybe olvad és együtt szenesednek el. Az élukön egy sámánszeru, rothadó szörny még próbál ellenállni, a mérnökök pusztító energiájának de hiába. A bandájával együtt elmenekül.

Úgy látom az a közeli torony is egyre furcsább. Minél jobban beesteledik annál inkább nagyobb és félelmetesebb. Mintha megnott volna. Szólok a mérnököknek, hogy ne csak az ellenséges hordákra figyeljenek, hanem a toronyra is. Mindennel nekem kell foglalkoznom? A mérnok, elkezd babrálni egy rozsdás tárcsával a hátán gubbasztó tartájon. Váratlanul, egy láng gömb száguld a toronyból és égeti széné a felderítoim három-ötödét. A maradék viszont nem mer elfutni. Megértem. Nem akarnak egyedu élni egy idegen erdoben vagy a rabszolga lágereimben. Több alternatívájuk ugyanis nincs. He-he! A Szarvaspatkány szent nevére! Szinte a semmibol egy egész csürhényi Beastman tunik fel közvetlenül mellettünk. A jazziles-ek azonnal elfutottak.

Eljött a Takonypoc gépágyú ideje. A meglepetésre meglepetéssel válaszoltunk. A káoszko zuhatag szinte darabokra tépte ezeket a settenkedo szörnyeket. A szörny szekér megpróbált a rabszolgák közé gázolni de egy pillantás elég volt nekik a Szarvaspatkány szent zászlajára, hogy elbizonytalanodjanak. Ez elég idot ad nekem, hogy az éhes patkány hordáknak kiadjam a roham parancsot. Igaz, kárt nem tudnak tenni a masszív kocsiban, de feltartják, míg a rabszolgák odaérnek. Ez a rettento tömeg megfélemlíti a kocsi hajtóit. Meneküli próbálnak. A rabszolgák utolérik, és éhesen tépik szét a hajtókat. Véres cafatjaik pillanatok alatt eltunik a pofájukba. Borzalmas ízuk lehet. Azonban az éhség nagyúr és az én pártfogoltjaim jó barátságban vannak vele. Hi-hi-hi. A rabszolgákon kiütések és fekélyek ezrei jelenek meg. A másik sámán mesterkedése. Hiába.

Ezek már igazán hozzászoktak az ilyen apró kellemetlenségekhez. Átballagok az erdo túloldatára és szemrevételezem a helyzetet. Már csak a nehézpáncélos Beastman-ek vonulnak rendületlenül. Semmi esélyük. A villámok darabokra tépik oket. Ha muszáj a harapó fogó is készenlétben van, mely patkányogrékból és klán patkányokból áll, hogy szétzúzza oket. A mérnökökön egyszerre fut keresztül a Szarvaspatkány szent zöld villám sugara. Ez a káosz isteneinek áldása. Ezt mondják ok. Szerintem csak megint elbasztak valamit. Mindenesetre a csatát megnyertük. A nehézpáncélosok maradéka is belátta hogy semmi esélyuk, és menekülni kezdek. Meg valahol itt sunnyog az erdoben az ellenség fosámánja, de már nem érdekel, magában nem sok esélye lenne.
Ünnepelünk! Feláldozunk egy-két rabszolgát a Szarvaspatkány tisztalettére, és végre én is megkóstolom a Beastman-en keseru, fekete vérét.