ARANYÚT

Amint belépett Erik kapitány a térképszobába, a kadétok kedélyes, ugratásokkal, torzsalkodásokkal tarkított csevegése azonnal átadta a helyét a végtelen csendnek. A kapitány még várt egy-két pillanatot majd a csendet megtörték öles léptei, amelyekkel a falon rögzített hatalmas térkép felé indult...

...Minden egyes lépésénél az oldalára függesztett hosszúkard a láncingéhez ütodött, ezzel mintegy fémes keménységet kölcsönözve kapitány járásának. A térképhez odaérve feszes tartásban megállt elotte, és a tekintete végig söpört az elotte feszengo két tucat tiszti kadéton. Hagyta, had nézzék meg maguknak jól. Az ötvennyolcadik esztendejét is betöltötte a karneválok havában, de szálas termete még mindig tiszteletet parancsolt. Hosszú, osz, lelógó harcsabajusza hangsúlyt adott máskülönben csupaszra beretvált arcán éktelenkedo, kisebb-nagyobb hegeknek. Mélyen ülo, szürke szemei semmi jót nem ígértek annak, aki a legkisebb vétséget is elköveti a törvény, Sigmar vagy a katonai szabályzat ellen. Tartásából azonnal látszott, hogy o nem akárki és hogy ezt nagyon is jól tudja. Nemes, a Nulni Nagyerod tisztje, a választófejedelem tanácsadója, és nem utolsósorban az elméleti hadászat elismert és megbecsült szakértoje. Az elméleti jelzot ugyan a régi, ám jól karbantartott páncél és a használattól fényesre kopott kardmarkolat próbálta meghazudtolni, azonban az a tény, hogy o tartja a birodalom legjobban képzett tisztjeinek a hadászati, stratégiai oktatását fényesen bizonyítja hogy eme cím jogos birtokosa.

Még kivárt egy utolsó pillanatot, majd megszólalt mély, érces hangján: – Kadétok, nemesi családok harmad és negyed szülöttei. A mai diskurzuson egy nagyon komoly téma kerül oktatásra, amely bizton állíthatom, sokuk életét fogja megmenteni. Ez pedig a szörnyek, idegen és furcsa fajok elleni harc, és az ismeretlen, szokatlan, váratlan helyszíneken és helyzetekben történo hadászat. Mint láthatják a hátam mögött a legendás aranyút térképe látható. Nem véletlen! Ez az út biztosítja a távoli délrol, délkeletrol a birodalom számára a megfelelo mennyiségu fuszert, selymet, egzotikus kincseket és természetesen az aranyat. Így a jelentosége felbecsülhetetlen, tehát a rajta haladó karavánok védelme is, amely gyakran a birodalmi hadseregre, azaz ránk hárul. Azonban egyikojük se felejtse el, ez a feladat veszélyes nem csak a fizikai mivoltukra, hanem a józan észre is. Az Aranyút bizony messzi vidékekre nyúlik és olyan lényeket, helyeket, csodákat, csatákat lát az ember, amiket álmaiban sem remélt vagy rémálmaiban sem gondolt. Higgyék el nyugodtan, én bizony kétszer is végig jártam ezt az utat. Hm… Négy évet vett el az életembol, de ezek az utak tettek azzá, aki ma vagyok. Gazdaggá, tapasztalttá, keménnyé. Engem bizony már réges-régen nem tud semmi meglepni. Feltételezem, hogy már mindannyian rájöttek, mi köze van a mai diskurzushoz az Aranyútnak. De ha mégsem, hát elmondom, hogy ennek az útnak a történelme tökéletesen lefedi a mai tananyagunkat és számtalan tanulsággal is szolgál az ifjú elmék számára. Nos, eloször sorra fogjuk venni az Aranyút leghíresebb, hírhedtebb vidékeit, melyek közül biztosra veszem, önök is hallottak már egy-két mesét. A késobbiekben pedig az ott lezajlott csatákat fogjuk megvizsgálni egy katonatiszt szempontjai szerint. Eloször is az út mellett található Sylvania földjén a Fogadó a Bakó Fejszéjéhez nevu vendégfogadó, amit a legendák szerint csak akkor lehet megpillantani, ha alkonyatkor vér fog folyni a tisztáson, ahol áll.Állítólag élo személy már hosszú-hosszú évek óta nem aludt a falai között. Sot azt is rebesgetik róla, hogy a fogadót egykoron a birtok ura, Wandebruk báró adományozta bakójának a huséges szolgálataiért. És bizony a legenda szerint a fogadóban azok laknak, akiket a bakó lefejezett. Néha még a halott báró kocsiját is lehet látni a fogadó mellett elvágtázni. Ki elhiszi, ki nem. Azonban balszerencsémre én láttam a házat és a kocsit is.


A mai napig a legborzalmasabb emlékeim közé tartozik. Sylvania után a birodalom határai mögött van a „civilizáció” utolsó képviseloje: Holdstadt városa. Kalózok, kufárok, rablók, csempészek, mindenféle gyülevész népség gyujtohelye, de menedéket talál ott minden sarlatán, nekromanta, bukott hadúr is. Az emberiség legalja. Ott minden árucikk. Állatok, szörnyek, emberek. Sok katona hagyta ott az életét valamelyik örömtanyájában, vagy veszette el mindenét az egyik kocsmájában. Itt szinte minden és mindenfajta értelmes lény megfordul. Nyíltan vagy titokban. A külso peremén nem ritkák az akár nagyobb összecsapások a helyi kiskirályok, rablóvezérek, idegen fajok hadurai között. Aztán egy jó darabon a suttogók erdején halad keresztül az út, ami minden utazónak más és más. A fák mozognak, suttognak az utazóknak. Néha el is ragad egy-egy embert a rengeteg. Állítólag még az erdei elfek is nehezen tudnak parancsolni nekik. Utána jönnek a Kokalapács törpe klán elhagyatott tárnái, a Morgó hegy lábánál. Veszélyes, elhagyatott bányászati szerkezetek vannak eltemetve a tárnákban, de ami ennél is fontosabb, hogy az egész egy halálos útveszto. Ezt sose felejtsék el, ha egy törpe tárnába merészkednek. Azonban egy seregnek az igazi megpróbáltatás akkor jön el, ha a Morgó hegy egyetlen hágójához, a Jégbölcso hágóhoz felkapaszkodik. A legenda szerint Ulric isten eonokkal ezelott itt teremtette meg a jégfarkasokat. Az egész egy végeláthatatlan jégmezo, amelynek egyhangúságát csak sírhalmok és sziklák törik meg, valamint jónéhány, pár száz éve megjelent bizarr, idegen monolit. A mindennapos jégviharok, a térdig éro hó és a mérhetetlen hideg biza bármely sereg számára komoly kihívást jelent. A hágó túloldalán pedig már a vadak földje húzódik. Eloször a Sziklamotyogó goblin törzs földje. Ez a furcsa goblin horda eltér attól a fajtától, amire oly gyakran vadászik a dicsoséges Nulni Határvadász Ezred. Nem, ezek egyáltalán nem olyanok. A bárdok éneke szerint ezek a káosz törpék rabszolgái voltak egykoron. Aztán ki tudja, miért a káosz törpék elhagyták ezt a kopár vidéket, hátrahagyva a mágusaik által megbuvölt, káosszal fertozött szikláikat. Ez a goblin törzs azonban itt maradt és ezeket a sziklákat imádják, mint istenüket és ezeken keresztül a káosz valamely aspektusát. Gyakran látni azon a kopár vidéken goblinokat a furcsa sziklák körül motyogni. Egyébként teljesen ártalmatlanok, nem támadják meg a komolyabb embertömegeket. Azonban a birodalmi fehérpáholy varázslórend néhány tagjának voltak már azon a környéken problémái a varázslás muvészetével. Így tudom tanácsolni mindannyiuknak, hogy ne kételkedjenek a harci mágus szavaiban éles helyzetben. Én bizony elkövettem ezt a hibát, és kevésen múlott, hogy nem hagytam ott a fogam. Sajnos hiába sikerül a hátunk mögött hagyni ez a furcsa földet, nos, akkor sem lesz semmivel sem biztonságosabb az utunk. A Morgó hegység mögött a végtelen puszta terül el. Itt ugyan egyszer a birodalmi hadsereg megpróbált egy erodöt építeni, hogy az áthaladók útját biztosítsák. A feladatot Ludvig herceg kapta, aki hozzá is kezdett az építkezéshez azon az embertelen helyen. Azonban a föld alatt egy skaven klán tanyázott. Ludvig herceg elkeseredet harcot folytatott velük, mintegy öt éven keresztül, ami az erod elkészülte elott egy végso, mindent eldönto csatában ért véget. A skavenek félelmetes sikoltó harangja félig romba döntötte az erodöt. Igaz, hogy az erod fala a harangot is maga alá temette, de a herceget és seregét semmi sem menthette már meg utánpótlás nélkül, így ott pusztultak mind. Az Aranyút azóta is Ludvig erodje mellett halad el. A romok mellett az átutazók a sikoltó harang hangját vélik hallani a falak közül. Hátborzongató látvány az egy hithu sigmaritának, mint amilyen én is vagyok. Az erod romjait maguk mögött hagyva lassan a fu is kipusztul és átadja a helyét a végtelen sivatagnak. Forróság, futóhomok, szomjhalál jut osztályrészéül annak, aki a dunéi közé merészkedik.


Az út végén, amikor pedig már az gondolnák, hogy semmilyen meglepetés nem érheti magukat, jön a legrosszabb. A dél mocsár dzsungelei. A láp, amely alattomos módon nyeli el az embereket, a forró párás levego, mérgezo bogarak. Innen származnak azok a legendás kincsek. Mahagónifa, arany, fuszerek, amelyeket Kastor Conquistador kapitány és helytartó zsákmányol a barbár népektol. Azonban az a hely maga a pokol. Nos, most hogy már végignéztük, hogy milyen helyszíneken történtek jelentosebb csaták, lássuk, hogy hogyan is zajlottak le ezek. Értékelni fogjuk stratégai és taktikai szempontból is oket. Elemezniük kell a hadvezérek hibáit és erosségeit. Kérem, figyeljék meg az idegen fajok furcsa harcmodorát és gondolkodását. Tehát az elso csata…