Sacavare A felderítőhajó kecsesen úszott az űr hideg tengerén, némán befogadva annak minden rezdülését. Komoly feladat hárult a legénységre. Megfelelő otthont kellett találniuk az immár 1 éve űrhajókon élő kolóniának. A mélyűri szkennerek hét napja nem mutattak egy porszemet sem. Hiába a folyamatos megfigyelés, eredmény mindig ugyanaz semmi. Park úgy döntött ma eltér a napi rutintól és meglátogatja a 1-es fedélzeten található mini-arborétumot. Szerette a növényeket. Nyugalom és béke szigete volt ebben a szürreális világban. A földje jutott az eszébe, hatalmas zöldellő fákkal és virágokkal tarkított mezőkkel, a háza, a családja. És mindezt soha nem látja többé. Egy Mecerit nevezetű mesterséges életforma elpusztította az otthonát. Mindenki otthonát. Az elit légió az utolsó emberig harcolt hogy minél több embert tudjanak evakuálni a bolygóról. Az orbítárol mindenki látta amikor Garrus parancsára felrobbantak a termo-kinetikus bombák, mindent felégetve ami az útjába került. Soha nem gondolta hogy egy ilyen szörnyűséget kell majd átélnie.
Grindrak csapzott szakállal, koszos göncben viharzott végig Khazad-drakka csarnokain. A törpök szeme megakadt a mély tiszteletben levő törpe állapotán. Nem volt jellemző Grindark Gradzunk-ra toprongyos kinézet, mindig kínos ügyelt küllemére. Őt ily állapotban látni semmi jót nem jelentett…
...Hárman ültek az asztal körül egy cadiai őrnagy, egy tallarn kapitány és egy vostroyan ezredes. A sátor amit sebtében állítottak fel a parancsnokoknak huzatos volt és bűzlött a penésztől. Jó ideje nem használhatták már és nem túl szabályszerűen, nedvesen csomagolták el. Az asztalon egy taktikai térkép-kivetítő foglalta a legnagyobb helyet, bár még elfért a szélén egy bögre gőzölgő kávé és az ezredes vodkás pohara. A kivetítő fénye zöldes derengéssel vonta be a tisztek elgyötört arcát. A helyzet nem volt túl rózsás. Nos talán egyikük sem vett még részt olyan taktikai megbeszélésen vagy eligazításon a pályafutása során, ahol a helyzet rózsás lett volna.
Te is hallottad, ugye? Ott van! Tudom! Abban a romos régi toronyban van az egész eldugva… Meg kell szerezni! Birtokolni kell! Az enyém kell, hogy legyen! AKAROM!
Az enyém lesz… Túl régóta dolgozom érte, túl sokat tettem már… Túl sok áldozatot hoztam…
Friday, 30 July 2010 20:06 | 
Written by Admin
...Hárman ültek az asztal körül egy cadiai őrnagy, egy tallarn kapitány és egy vostroyan ezredes. A sátor amit sebtében állítottak fel a parancsnokoknak huzatos volt és bűzlött a penésztől. Jó ideje nem használhatták már és nem túl szabályszerűen, nedvesen csomagolták el. Az asztalon egy taktikai térkép-kivetítő foglalta a legnagyobb helyet, bár még elfért a szélén egy bögre gőzölgő kávé és az ezredes vodkás pohara. A kivetítő fénye zöldes derengéssel vonta be a tisztek elgyötört arcát. A helyzet nem volt túl rózsás. Nos talán egyikük sem vett még részt olyan taktikai megbeszélésen vagy eligazításon a pályafutása során, ahol a helyzet rózsás lett volna.
Te is hallottad, ugye? Ott van! Tudom! Abban a romos régi toronyban van az egész eldugva…