Szerencsés Valin szállásán pihenhettük ki magunkat. Sajnos a tökéletes regenerálódásra nem volt idő, a hajónk három nap múlva indul. Minden esetre Viálász és Arslan gyógyító varázslatainak nagy hasznát vettük.

Megtudtuk, hogy Valin kifinomult mágikus érzékekkel rendelkezik, így képes megtalálni a rémet, akit el kell pusztítanunk, de sajnos a megöléséhez már nincs elég hatalma. Mágiájának köszönhetően Ioposban képes kijátszani a mágikus védelmet és átjuttatni minket a falon, észrevétlenül.

A rémről annyit tudott elmondani, hogy fizikai alakja számunkra nem látható, de ha megtaláljuk, ezen tud segíteni. A keresése nem is tűnt nehéz feladatnak, mert az ilyen rémek talán egyetlen gyengéje a beképzeltség. Ha érzékeli jöttünket, ő fog ránk támadni, számára elképzelhetetlen, hogy veszélyt jelenthetünk rá. Fel kell készülnünk az elemi mágia különböző formában történő megjelenésére, ezekhez ért legjobban.

Így hát elindultunk, hogy felkutassuk. 4-5 óra menetelés után tartottunk déli pihenőt, majd folytattuk utunkat. Aztán a vártnál sokkal korábban, egyszer csak jelzett Valin:
„A közelben van…. Mindjárt ideér!”

Mikor az atyák a sebesültekhez és haldoklókhoz fordultak, kiderült, hogy négy katonát veszítettek a templom visszafoglalásával. A templom további helyiségeiben nem találtak semmi különöset, míg fel nem fedeztek egy föld alá vezető járatot, melynek tetejére fém tetőt, arra pedig vastag szőnyeget terítettek. Gregornak szúrt szemet a drága szőnyeg az oda nem illő környezetben.
A járatfelderítése során Baldír ment elöl, azonban a járat mindössze 100-120 lépés hosszú volt, ott vége szakadt. Úgy látszott még dolgoztak rajta, nem érték el a kívánt hosszúságot. A törpe szakértelme alapján kijelentette, hogy a régi bánya irányába vezet a járat, a kettőt akarhatták összekötni.
Ez után visszatértek a bányába, hátha ott is valamilyen titkos járat nyomára bukkannak, de szembe jött egy küldönc, aki megmutatta ők mit találtak a régi bányajáratban. Felfedeztek két cellát, az egyikben egy leány, a másikban egy goblin raboskodott. Természetesen a goblin még mindig a cellában volt. Mikor szemügyre vették a foglyot, a goblin és Sigric elméje között furcsa kapcsolat alakult ki, amit a többiek észre sem vettek. Sigric a másik fejébe látott és értette a zöldbőrű gondolatait:
- „Végre! Megtaláltam a testvérem gyilkosát! Eljött az időm, megbosszulhatom!”
De mielőtt bármit tett volna a goblin, Sigric agyában létrejött egy varázslat képe, egy villámcsapásé. Úgy, mint előtte még soha és a varázslat létre is jött, szinte szétrobbantva a zöldbőrűt.