A hatalmas káoszcirkáló fájdalmas agóniában sodródott a bolygó felé. Néhány órája még álcázó pajzsai rejtekében haladt, hogy csapást mérjen valamely emberi világra hirdetve a káoszistenek hatalmát. Lord Kratakamous seregét hordozta, vért és halált szórtak volna. Vért és halált, ha az idegen leviatán nem tépi ki a hajót az álca mögül és nem kezdi azonnal torpedókkal lõni. Legalábbis torpedók lehettek azok az óriási, kilométer hosszú embriók, amelyek lusta íven indultak az óriási cirkáló felé. Lézer és plazma zárótûz fogadta õket. De egy átjutott és zöld robbanásban tûntette el a felsõ tizenöt fedélzetet. Lövegállásokkal, harcosokkal, technikusokkal együtt. Egy villanás és kifakultak a valóságból. A többi csak közeledett. Egy. Kettõ. Tíz. Úgy tûnt, kifogyhatatlan a gigantikus lábasfejû csigára emlékeztetõ monstrum készlete.

I.

A hatalmas káoszcirkáló fájdalmas agóniában sodródott a bolygó felé. Néhány órája még álcázó pajzsai rejtekében haladt, hogy csapást mérjen valamely emberi világra hirdetve a káoszistenek hatalmát. Lord Kratakamous seregét hordozta, vért és halált szórtak volna. Vért és halált, ha az idegen leviatán nem tépi ki a hajót az álca mögül és nem kezdi azonnal torpedókkal lõni. Legalábbis torpedók lehettek azok az óriási, kilométer hosszú embriók, amelyek lusta íven indultak az óriási cirkáló felé. Lézer és plazma zárótûz fogadta õket. De egy átjutott és zöld robbanásban tûntette el a felsõ tizenöt fedélzetet. Lövegállásokkal, harcosokkal, technikusokkal együtt. Egy villanás és kifakultak a valóságból. A többi csak közeledett. Egy. Kettõ. Tíz. Úgy tûnt, kifogyhatatlan a gigantikus lábasfejû csigára emlékeztetõ monstrum készlete.
A nagator nem tehetett mást. Miközben a hajóval egyé vált testét görcsös fájdalomrengések járták át, a cirkálót a leviatán felé fordította. Pusztuljon az is. Érezte, ahogy egy újabb találat miatt tat egy része megsemmisült. Látta a kásává és párává alakult személyzetet a roncsok között sodródni. Lezárta a hermetikus páncél ajtókat a következõ két szektorban, nem érdekelte, hogy hányan halnak meg emiatt. A cél: elpusztítani a leviatánt. A túlterhelt, megsérült reaktorokat felszabadította. Hagyta gyorsulni a hajót.
A két gigász recsegve ütközött össze. Majd most már mindkettõ haláltusáját vívva zuhant a bolygó felé. Közben emberi elme számára idegen gondolatok vezényelték a hajók katonáit a sérült szintekre. Harcolni. Az egyik pusztítani akart, bár nem céltalanul. A másik aratni, zsákmányolni. Míg a titáni hajók beléptek a bolygó légkörébe, a két sereg egymásnak rontott. Egyik oldalon lézer és plazma fegyverek, sorozatvetõk ontották a halált, a másik oldalon fogak, karmok, félelmetes izmok tarolták az ellent. Százak és százak hullhattak el mire a légkör rázása elválasztotta egymástól a monstrumok roncsait.
Eddigre a nagator már alig volt tudatánál. A hajó rendszerei által közölt érzetek véglegesen beleégették a fájdalmat az érzékeibe. Alig látta a szenzorok által közvetített képet. Minden maradék erejével arra törekedett, hogy minél többet megóvjon a hajóból a becsapódáskor. Bekapcsolta a fékezõ hajtómûveket és felüvöltött, mintha a rakétákból kiáramló plazma õt magát égette volna meg. Fájdalmától a hajó megrázkódott, a fedélzetén még életben levõk rémülten kapaszkodtak bármibe, ami szilárdnak tûnt. Aztán a hajó becsapódott…