Nimbo története


Grindrak csapzott szakállal, koszos göncben viharzott végig Khazad-drakka csarnokain.
A törpök szeme megakadt a mély tiszteletben levő törpe állapotán. Nem volt jellemző Grindark Gradzunk-ra toprongyos kinézet, mindig kínos ügyelt küllemére.
Őt ily állapotban látni semmi jót nem jelentett…

Grindrak időközben elérte a Szarv-csarnok bejáratát, ami a Klán központi csarnoka volt…
Az ajtót vigyázó Megtermett törpe Őrők vigyázba vágták magukat.
Páncéljukon felragyogtak a Két-csúcs hegy rúnái. Hatalmas csákányaikkal tisztelegtek az érkező törpének.

• Nagyuram, Grindrak érkezett vissza közénk- szólt a vén törpe a trón felé. Szakálla csontszínű övébe volt gyömöszölve. A méretéből adódóan egy mély tiszteletnek örvendő törpe lehetett. Egyike a thán a tanácsadóinak.
Grindak féltérdre ereszkedett a thán láttán.
• Kelj fel barátom- mondta mennydörgő hanggal a thán.
• Meséld el küldetésed..
• Uram, a hír mellyel elibéd járulok, szörnyűséges…
• Az URK-KRON ismét a világot járja…- és hangja itt elcsuklott…
A csarnokra mélabús csend ereszkedett…
* * *

Az ég borús volt, a szél csípőssé tette a levegőt...
Törpék százai álltak csendben az erőd bejárata előtti téren...

Egy dörmögő hang törte meg a csendet.
Mikoron Zhufbal mennydörgői ismét elhallgattak, a csatatéren új fent felszállt a lőpor füstje. A közelharc még váratott magára, a csillogó páncélokban várakozó egységek feszült figyelemmel vizslatták az ellenfelet. Mint a sziklák álltak kijelölt helyükön, várva az időt. Az időt, mellyel elégtételt vehetnek a Karom-hágónál történtekre. Vissza kellett vonulni az erődbe, nem volt más választás... Akkor így volt, most máshogy lesz. Ekkor jeges fuvallat szaladt át tomboló lóként a csatatéren.
A törpe sorok rettenthetetlen erővel álltak ellen a furcsa szélnek, megszokták már a szeszélyes időjárást a hegyek közt...
Az erdő felől a gonosz kántálása egyre erősödött. Egy közeli rúnabot villant fel, jelezve a törpéknek a mágia szelének jelenlétét...

Ami ezután történt nos...- A hang egy pillanatra elcsuklott.

A közeli erdőből lila ködpamacs emelkedett fel, és megkezdte őrült, vad tombolását.
Elsőként az ellenség soraira csapott le, őrületbe kergetve mindenkit aki felett elsuhant.
A Távolban egy robbanás jelezte, hogy az egyik Gyrocopter rossz helyen volt.
A kántálás betöltötte a völgyet hangja sipítozáshoz volt hasonlatos...
A ködpamacs egyre csak cikázott, az ellenfél csapatain keresztül közeledett a harcosok soraihoz. Nem volt mitől tartani. Az egységek zászlói gonosz mágia elleni védőrúnákkal voltak felvértezve.
A rúnák fel is villantak, de hasztalan. A testvérek sorain átgomolygó köd írtózatos hatást váltott ki. Szemeik lilára festődtek, bőrük pergamenszürkévé változott.
Percekig mozdulni sem tudtak, nem voltak uraik cselekedeteiknek. Az őrületes mészárlás ezután következett. Testvér-testvér, fivér-fivér ellen fordult.
Törpe vér folyt patakokban mindenhol. Hatalmas veszteség érte a törpe népet, melyet a gonosz egy ismeretlen cselekedete okozott. Azon kevesek, akik ilyen vagy olyan okból érintetlenek maradtak a mágia által, elmenekültek a csata helyszínéről.
 Szégyenük egész életüket végig kísérte, de akkor, ott mégsem tehettek mást.
A thán óvatosan becsukta a harag könyvét, majd öklét összeszorítva a magasba lendítette.

Testvéreim! A Könyv ismét előkerült! A Tűhegy völgyi történetet mindannyian ismeritek.
A harag nagykönyvében is helyett kapott, nem csak a Klánkrónikák regélnek róla.
Ha a könyvet ismét kinyitja egy őrült, ismét a gonosz járhatja hegyeinket, völgyeinket.

NEM ENGEDHETJÜK MEG!
NEM ENGEDHETJÜK MEG SENKINEK SEM EZEN A VILÁGON,
HOGY ISMÉT MEGKAPARINTSA VALAKI!
CSATÁRA FIVÉREIM! EL KELL PUSZTÍTANI A KÖNYVET!
TARTOZUNK AZ ŐSÖKNEK! TARTOZUNK A VILÁGNAK!
Esküdjetek ITT az Ongi-Kron előtt...