A Ködhegy Legendája

Az alagút ismét mély hallgatásba burkolózott, miután a fejsze remegve beleállt a skaven koponyájába. A törpe, aki a fejszét útjára bocsátotta, meglepetten vonta fel tekintélyt parancsoló, rot szemöldökét. Hm, mordult fel! Az alagút harcosoknál ez a heves reakció mindenképpen a mélységes felháborodásuk félreérthetetlen jele. Megint egy meglehetosen rossz elojel, gondola. Itt az észak-nyugati hegységekben már 150 éve nem is találkoztak skaven-el. Erre tessék.

Pedig még pár évvel ezelott is ezen a vidéken voltak a legnyugalmasabb helyorségek szerte a birodalomba. Itt békében lehet éli és meghalni. Mindez persze csak azokra vonatkozott, akik nem próbálták megbolygatni a nagy ködhegyet. Ott, az ork és goblin faluk szinte egymást érték. Azok meg nem tolják le a buzös pofájukat. A legendák mesélnek ugyan a hegy rosszindulatáról is, de ezt senki nem hitte. Egészen 2 évvel ezelottiig.

A legendák szerint a hegy egykor Bartertar, Öregvilág egyik legnagyobb és leghatalmasabb sárkánya volt. Ekkor még a törpék és elfek népei fiatal és romlatlanok voltak. A nagy szakáll háborúkat is csak ezután fogják megvívni. A sárkányok pedig még nagyszámban tapodták öregvilág földjét. Ezekben az idokben következett be az, ami addig elképzelhetetlenek tunt. A káosz egyik szörnyu entitása megigézte Bartertar-t. O volt az elso sárkány, akit sikerrel magához édesgetett a káosz.

S ezzel a borzalmak új távlatait ismerte meg a világ. A démoni hatalom párosult a sárkány osi varázserejével, intelligenciájával. Iszonyú elegy. Nem lévén választásuk, a törpék és elfek összefogva próbálták elpusztítani. Részleges sikerrel. Igaz hogy sok véráldozatba került, de végül visszaszorították a sárkányt és követoit az észak- nyugati hegységekbe. Távol minden várostól. Csakhogy Bartertar-nak így is messzire elért a keze. Ügynökei mindenhol ott voltak és viszályt szítottak, ahova csak betették a lábukat. A korrupció és a felesleges eroszak terjedt, mint a pestis. Mindez több mint 100 éven keresztül tartott.

Ekkor, egy király gyilkosság kapcsán, az egyesített törpe és elf seregek megindultak hogy végleg eltöröljék a föld színérol. Erre azonban számított a sok ezer évet megélt sárkány. Sot, így tervezte. Az idoközben lényegesen gyarapodott varázserejével kiállított egy sereget. De milyen sereget! Azóta sem tudni hogy hogyan, újra élesztette a teremtok egyik kísérleti félresikerült faját, a Fürkészeket. Ezek a félig árnyakból álló, madárszeru lények félelmetes vérszomjjal és varázserovel rendelkeztek. Egyértelmuen nem erre a világra valók voltak.
Amikor az egyesített hadsereg elhagyta az elso hágót, a fürkészek csapdát állítva hátbatámadták oket. Véres rendet vágtak a meglepett hadsereg sorai között.

Úgy tunt, hogy minden elveszett. Ekkor azonban a környezo növényzet szinte életre kelt. Gyíkemberek tuntek fel a semmibol. Egy hatalmas zöld slan vezette oket . A fürkészek megpillantva teremtojuk leghubb szolgálóját rettegve menekültek vissza az idok homályán keresztül, a nemlétbe. A sárkány pedig a rábocsátott varázslattól lassan hatalmas koszoborrá merevedett, amelyre rárakodva az évezredek törmeléke, így alakult ki a nagy ködhegység. A köd, amely szüntelen körülöleli, a sárkány lehelete. Azt mondják legalábbis. A törpék és az elfek pedig szakadatlan orzik a hegyet, nehogy újra felébredjen.

Nos ennyit a legendákról, gondolta a törpe, elmélázva a skaven hullája felett. Azonban ami mostanában történik az nem legenda. De még mennyire nem. Az egész egy Kemmler nevu ember megjelenésével kezdodot. Állítólag amelyik helyorségben látták bekéredzkedni egy héten belül, minden teremett lélek eltunt onnan és a közeli falukból is. Csak kiásott sírgödrök maradtak utána. Az azóta megérkezett törpe király tanácsadói arról sugdolóznak egymás közt, hogy a hegy hatalmas varázshatalmat ígért Kemmlernek ha a régen a hegyen elesett és az óta sírjukból kikelt harcosokat, o vezeti az élok ellen. Azután már csak csapás következett csapás után. Az orkok egyesültek és portyázni kezdek a vidéken. A hegy elkezdett rázkódni, a köd egyre füstszerubb lett. A hegy ébredezik. Valamit egyre csak hív magához. Legalábbis az elfek átkozott fomágusa szerint.

Ráadásul, ha mindez nem lenne elég azok a nyápic elfek idehívták több varázslót is. Fujj! Fel is készültünk hogy móresre tanítjuk a hegyesfülueket. Sajnos mégis tárgyalóasztalnál lett elintézve az ügy. Micsoda orség védte a sátrat, emlékezet büszkeséggel vissza, az öreg törpe! Hát az nem volt semmi. A vasszagatók élo falat alkotottak a sátor köré. Azt is rebesgetik, hogy nem két, hanem három fél között zajlott a tárgyalás. Hogy ki volt a harmadik, azt homály fedi. Mindenesetre szép kis sereg gyult össze. Állítólag a birodalmi seregek is elindultak, de a hírek szerint nehézségeik vannak. Az utánpótlás vonalaikat kalózok fosztogatják. Egyáltalán nem biztos, hogy idoben érkeznek.

Most meg itt van ez is, rúgott bele dühösen a hullába! Itt tartott a gondolatmenetben, amikor elmélkedésében megzavarta a felszíni orök riadó kürtjeit. Ezek a felszíni suhancok már megint megijedtek egy portyázó ork bandától, zsörtölodött magában. Ezzel elindult, hogy beteljesítse sorsát, és társaihoz csatlakozva megküzdjön azzal a sereggel, amelyet a Múlt Poklának Hordája néven emlegetnek azóta is, a túlélok.