Végjáték

Részlet Ludvig von Schkrattenberg a Fehérpalásos Varázslórend Sekunduszának naplójából

A farkas éve szeptember 2. Öregtorony

A Kínkeserves menetelés után végre megérkeztünk, a régen elhagyatott romos erod még álló öregtornyához. Engem huséges szolgám Martin a két még éppen maradt szoba közül a kisebbikben helyezett el. A másik a stratégiai szoba lett.

Megérkezésünkkor azonnal tartottunk egy nagytanácsot. Mint a birodalmi erok parancsnoka, a fényességes császárt én képviseltem rajta. Mivel a véráramomba került patkányméreg változó erosségu remegési rohamokat váltott ki nálam többször meg kellett szakítanunk. Az elfek közölték hogy nem kellett volna soha közösködniük sem, az emberekkel sem pedig a törpékkel. Nos a törpék sem voltak más véleményen az elfekkel kapcsolatban. Így a nap végére a szövetség felbomlott és a torony három részre lett osztva. A megbeszélés után még egy utolsó pillantást vettetem a mellvédrol a Nagyködhegy felé Az ellenség felhagyott üldözésünkkel csak az a füstszeru köd terül szét egyre nagyobb sebességgel a tájon. Holnapra el fog érni bennünket. Remélem, ki tudunk tartani, amíg a felmento sereg ideér.

A farkas éve szeptember 3. Öregtorony

Mára, virradóra ideért ez az átkozott köd. A látótávolság 5 yard alá süllyedt. A sérült lábam az éjszaka folyamán megbénult. Még nem sikerült rájönnöm, hogy tudnám semlegesíteni a mérget. Elküldtem egy lovas katonával Aldorf-ba, a csatáról szóló a jelentésem. Másolatát csatolóm naplomba.

A jelentés:

Az egyesült seregeink Holzdorf falujánál találtuk szembe magunkat a gonosz hordájával. A falu teljesen elnéptelenedett, csak ellenséges egységek mozgolódásáról kaptunk jelentést a házak közül. A felderíto osztagokat azon a környéken ásták be magukat. Az ellenséges sereg hatalmas volt még annak ellenére is, hogy kémeink szerint a zöldboruek nem csatlakoztak az ellenséghez, belviszályok következtében. Azazhogy mégiscsak volt egy osztag goblin farkaslovas. Olah Kán vezetésével. A skaven mágus fizette ezeket, a kegyetlen korcsokat. A falu foterén vízhangzott farkasaik vonyítása. A közeli kiserdo egyik oldalán a patkányok mágikus harangja volt, kurül véve megszámlálhatatlan skavennel valamint néhány feketepáncélos káoszlovaggal és szörnyekkel, a bestiáriun szerint, sárkány és patkányogré-kal. Ezzel szemben helyezkedtek elf hadero elf lovagok, kecses harckocsik, íjászok és nyílágyuk illetve a birodalmi nagy ágyú. Az erdo másik oldalán borzalmas sereg közeledett.

Amíg a szem ellátott menetelo és csoszogó csontvázak és hullák hordája kúszott be létterembe. Az ereimben megfagyott a vér. Ezekkel szemben állomásozott a birodalmi és törpe seregek gerince. Én egy közeli dombról tekintettem át a hadszínteret a törpe puskások mögött. A közeli mocsárból lassan kibontakozott az a slan és rejtélyes serege. A mocsár ellentétes oldalán pedig az ellenséges seregek fovezére tunt fel. Egy démon herceg. Hatalmas, szentségtelen erotol puffadó teste látványától a skink felderítoknek azonnal inukba szállt a bátorságuk. Egy pillanatra, a vidékre csend borult. Szinte tapintani lehetett a csöndet. Azután, mintegy varázsütésre megindult elore a fertelmes armada. Ezer torokból szakad fel egyszerre a pokol összes hangja.

Vinnyogások, sikoltások, hörgések és üvöltések. Mintha ebben az óriási kakofóniában, szeretnék a világra okádni minden mocskot, amelyet ok képviselnek. Minél közelebb értek az ellenséges egységek a védvonalainkhoz, annál nagyobb, természetellenes vihar kerekedett. Mire felére olvadt a távolság köztünk, a szél orkán erejuvé dagadt. Az eso pedig szinte vízszintesen eset. A farkasok és az éloholt lovagok rohama, mint hullám a tengerparton, úgy tört meg a törpe harcosok és a birodalmi nehézgyalogság falankszain. Mind egy szálig levágtuk oket. A slan pedig egy végtelenül fekete dobozba, bezárt minden varázsszelet. Az ellenséges varázsok praktikáit egy pillanatra visszatartotta. A másik oldalon az elf nyílvesszoket fuszálként szórta szét a vihar. Így be kellett vetni a harckocsikat és az ezüst lovagokat.

Az erdo takarásából elocammogott egy óriás, valamint több száz patkány is vele tartott. Ezután elszabadult a pokol. A törpe sereg csak egy sziget lett az éloholtak tengerében. Ember nem bírta volna ki azt a terrort, amit ezek az alacsony páncélos harcosok. Középen a birodalmi kovaság indított rohamot de a lovak megbokrosodtak, a pestist hordozó patkányok tömegtol. Sorsuk megpecsételodött. A káosz rothadó lovagjai és az óriás elsöpörte oket a pokol ágyúval együtt. Az elfek is elkeseredett harcot vívtak. A sárkányogréket megfutamították de, a patkányogrék és egy káosz szekér megsemmisítette az ezüst lovagokat és egy elf szekeret. Az elf fomágus szellem alakban állt a csatatér közepén és osztotta a halált. Éloholtak és patkányemberek tömegei hamvadtak el haragjától. Azonban a zombik lángolva is menetteltek tovább. Én ráomlasztottam az közeli sziklát egy keselyu feju, torz káosz mágusra. A védelmünk lassan mégis összeomlóban volt. Az elfek számtalan egysége próbálta megrohanni a skaven harangot de mind megtört a feketeszoru patkány testorök alabárdja alatt. A nehézgyalogságunkat is lemészárolták a csontvázlégiók. A patkányogrékat azért teletuzdeltük nyílvesszovel de a káosz szekérben nem tudtunk lényegi kárt okozni. A hajtója obszcén szavakat kiabálva parádézott az íjászok elott. A vihar pedig még mindig tombolt.

A elf gárdisták lerohanták a skavenek gerinc egységet. Ugyanakkor hirtelen szinte a semmibol egy skaven orvgyilkos rohanta meg az elfeket. Feketén izzó kardjával búzakalászként tarolta be szinte, teljesen oket. Elmosódott alakja követhetetlen sebességgel cikkázott a gárdisták sorai között. Azonban a törpe slayer-ek megérkezésekor inába szállt a bátorsága. Egy füstgömb segítségével eltunt üldözoi szeme elol. Mindeközben Rendtársam Fridrich Ferantwort egy villámmal agyonsújtotta az óriást. Mégis, ez már a vég kezdete volt. Éppen az átkozott Nekromanta Mester, Kemler gonosz mágiáját semlegesítettem volna, amikor a hátam mögül egy maroknyi szürke köpenybe burkolózott patkányember verete rám magát. Savanykás döghús szaguk keveredett a föld szagával az orromba, amikor a combomba mártotta kardját az egyik. Azonnal heves rángógörcsöt kaptam a vérembe került méregtol. A földön kínlódva még láttam amint Fridrich hamuvá enyészik, a démonlord egyik tuzgolyójában. A vihar közben teljesen elcsitult. A még megmaradt szél a visszavonulást hirdeto kürtok keseru hangját sodorta felénk. A törpe fejedelemmel egy lidérc kard végzett. Ezzel a törpe hadtestek sorsa is meg pecsételodött.

Az éloholt harapófogó, a közben a harchoz csatlakozó gyíkharcosok ellenére is, összeroppantotta a törpék ellenállásának acélkemény burkát. Mindenki menekült amerre látott. Szörnyu mészárlás vette kezdetét. Ekkor veszett oda seregünk nagy része. A slan kíséretét is utolérték. A slan egy nagy pukkanás kíséretében eltunt, a harctérrol. Soha többé nem láttam viszont. Az elf íjászok még leszedték az utolsó, még a harcmezon orülten nyargalászó, goblin farkaslovast. Majd csatlakozva az elf fomágushoz. Állítólag o is megsérül. Egy furmányos patkányszerkezettel káoszkövek tucatjait pumpálták szellemtestébe. Senki nem tudja hogy élte túl. Visszavonulásunkat a megmaradt lövészek fedezték. Ezenkívül két hatalmas sas zaklatta a minket üldözoket.
Császárom, ezért a totális vereségét ezúton lemondok sekuduszi címemrol. Éjen öröké a Császár.

A farkas éve szeptember 7. Öregtorony

A várakozás teljesen felorli az emberek morálját. A ködbol mindenféle borzalom támolyog elo idorol-idore. Elesett bajtársaink holtestei próbálják meg éjjelente megmászni a torony falát. Csábító hangok szivárognak a katonáim agyába, perverz gondolatokat plántálva elméjükbe. Már hárman levettették magukat a falakról. Az állapotom egyre rosszabb. Derétol lefele tejesen érzéketlené váltam.

A farkas éve szeptember 8. Öregtorony

Ma meglátogatott eloször és utoljára az elf fomágus. Elég rossz borben volt. Úgy nézett ki, mint aki már egyszer meghalt. Lenézoen közölte velem hogy az elfek elhagyják a tornyot és megpróbálnak eljutni a Nagy Tölgyerdoig, ott kiépítve egy mágikus védvonalat a sárkány ébredéséig. Mert hogy felfog, az nem kérdés. Viszont hogy mikor az annál inkább. Lehet hogy holnap, lehet hogy száz év múlva. Ki tudja? Az elf távozása elott még közölte hogy a Nagy Tölgyesben minden ember a halál fia.

A farkas éve szeptember 10. Öregtorony

Ma reggel a törpék is elhagyták a tornyot. Ok nem vették a fáradságot, hogy közöljék velünk hová mennek. Pár napja álmaimban megjelent az az átkozott Kemmler. Nevetve üdvözöl a seregébe. Egyre rosszabbul vagyok. Nem tudom, mikor jön már a segítség.

A farkas éve szeptember 11. Öregtorony

A katonák között furcsa járvány kezd terjedni. Teljesen érzéketlené kezdenek válni mind érzelmileg mind testileg. A mozdulataik egyre monotonabbá válnak. Én teljesen elgyengültem, írni is alig tudok.

A farkas éve szeptember 13. Öregtorony

Feléltük utolsó tartalékainkat az emberek egyre éhesebbek. Kemmler egyre valósághuben jelenik meg álmomban. Martinon is kezdem felfedezni az új járvány jeleit. Egyre üvegesebb a tekintete.

A farkas éve szeptember 17.

Dulakodás hangjaira ébredtem fel ma hajnalban. Aztán gusztustalan csámcsogás hangjai szüremlettek át az ajtó deszkái között. Reggel martin nem hozta a szegényes napi fejadagomat. Valaki ugyan megpróbált benyitni az ajtón, de martin minden este bezárja. Így az a valaki tovább csoszogott.

A farkas éve szeptember 18.

Egyre szomjasabb és éhesebb vagyok és az ágyból, nem tudok felkelni. Kemmlert már ébren is hallom. Nem tudom kizárni a fejembol, ott duruzsol állandóan a fülembe.

A farkas éve szeptember 19.

Éjfél óta valami monoton ütésekkel próbálja betörni az ajtót. Nem tudom, hogy meddig bírja az ajtó vasalása. Mindenesetre, ha valaki egyszer elolvassa mindenképpen tudnia kell, hogy…