A Ragály és Vaskoponya légiók története

Még ha a halál árnyékának völgyében járok is …

Batku* Loboda elégedetten nézett. A tájat fürkészte, de emberein és a század többi katonáján kívül mást nem látott mozogni. A 2. százada egy órája indult el felderíteni a lázadók által megszállva tartott Trad városka külső negyedeit. Feladatuk erőszakos felderítés azaz hatoljanak addig előre, míg olyan ellenállásba nem ütköznek, ami megállítja őket. A fiatal knáz** a tankönyvekben előírt módon indította útba az embereit.

Középen hátul a nehézfegyverekkel felszerelt rajok, a jobbszárnyat a kiméra fedezte egy rajjal megerősítve, a balszárnyon meg a két sentinel nyomult előre mintaszerűen. A városkát óvón borította be a hajnali köd, ami most kezdett fel-fel lebbenni néhány enyhe szellőtől, mint a lányok szoknyája a huzatban, de hasonlatosan azokhoz szégyenlősen vissza is ereszkedett tüstént. Ez persze nem volt jó nekik, hiszen a pára nem csak a várost rejtette el, hanem a benne megbúvó ellenséget is. Várniuk kéne, hogy végleg eloszoljon, de arra nincs idő. Az ütemtervet tartani kell. A támadó csapatoknak szüksége van az információra. Nyomultak hát tovább. Sebesen, de kellő óvatossággal. A batku a távcsövébe nézett, de közben gondolatai máshol jártak.

Tizenhárom éve szolgálta a gárdát és ezáltal a Szent Roncs akaratát és már hat offenzívában vett részt az emberiség ellenségei ellen. Harcolt már orkok, eldák, tiranidák ellen, de ilyen balsejtelme még sosem volt. Érezte, azóta hogy kiléptek a leszálló hajóból. És nem hagyta nyugodni. Valami csillant a távolban. De az lehetetlen a nap még nem kelt fel. Nincs ami csillogjon. Odakapta a látcsövet. A csillanás megismétlődött. Nem, ez lézer. Precíz lézertűz záporozott feléjük, a raj a batkuval rutinos módon keresett fedezéket, akár század többi tagja. Korga és Csentov gyalogosok felállították a lézerágyút. Hartalmas dördülés rázta meg a földet alattuk. A robbanás harmadik raj mellett vájt krátert a talajba és borította be őket a göröngyeivel, de egyéb kárt nem okozott. Earthshaker! Szóval tüzérségük is van az átkozottaknak. A balszárny felől motorzúgás kúszott át a köd hátán. A knáz utasítására a két sentinel mozgásba lendült. Varázsütésre egy erősebb szélroham elsodorta a pára takarót a tájról és a városka romos épületeiből, akár a vigyorgó koponyából a csúszómászó férgek az ellenség csapatai özönlöttek elő. Az batku hátra nézett a knázra. Várta a parancsot. Jelenteni kell a harcérintkezést majd visszavonulni a zászlóaljhoz és megfelelő nehézfegyverzettel elfoglalni a várost. A knáz késlekedett. Megőrült vagy mi? Ezek itt túl nagy falat nekik. Azzal nem szerez dicsőséget, ha most lemészároltatja magukat.
A parancs azonban az volt tarts ki!
Hát legyen, akkor harcoljanak úgy, ahogyan szokásuk volt mindig is. Becsülettel!

Arbuz Alon Thuz az Atya Vaskoponya légiójának hadura elégedetten nézett szét. A tájat fürkészte, de az emberein kívül mást nem látott mozogni. Csapatai immáron egy hete, hogy harcban álltak a betolakodókkal. Eddig még sehol sem voltak komolyabb veszteségeik, pedig a fürkészők jelentései szerint a hamis császár katonái jelentős erőkkel értek földet. Az offenzíva azonban nem jelentett gondot a védőknek. Részben mert ők itt otthon voltak és persze azért mert az Atya áldása kísérte őket. Az ellenség katonái az első harcérintkezés után rendre megbetegedtek, legyengültek, demoralizálódtak. Így az első légió könnyedén verte vissza a támadásaikat. Lord Thuz elégedett volt, bírta az Atya áldását és csapatait győzelemre fogja vezetni. Úgy határozott, hogy az első vonalból fogja lelkesíteni harcosait és egyben megnézi magának az ellenséget. Testőreivel körülvéve kiket az Atya csókja jelölt meg vonult ki a harctérre. A fürkészők jelentették, hogy Trad városánál offenzíva készülődik eleddig nem látott csapatok részéről. Lord Thuz itt jelent meg tehát és bár embereinek idegenek voltak a gárdisták ő már találkozott velük. Vostroyanok.

Tizenhárom éve részesült az Atya áldásában, akkor hozták el neki az Ő hívei. Egykoron maga is a hamis császár tisztje volt. De elárulták őt és az egységét. Hűen szolgált, áldozatokat
hozott minden nap. Az egysége súlyos veszteségeket szenvedett a bolygó bevételekor. A lázadók fanatikusan védték az állásaikat és ők a vérük árán foglalták el azokat. Borzasztó veszteségeket szenvedtek el, de győztek. Jutalmat és megbecsülést érdemeltek volna. Régi szokás a Gárdánál, hogy egy ezred ha dicsőséggel harcol jutalmul kapja a bolygót melyet elfoglalt. Ők azonban nem kaptak semmit. Még a napiparancsban sem emlékeztek meg kiemelkedő helytállásukról és áldozatukról. A dicsőség másé lett. Róluk pedig megfeledkeztek. Nem kaptak új felszerelést, ellátmányt sem. Azt kapták jutalmul, amit az ellenségeik büntetésül. A helyzet kétségbe ejtő volt, de aztán minden megváltozott.

Ekkor már Thuz volt a rangidős, mivel felettesei vagy a harcban vagy az ez után kitört  járványban elhullottak mind. Egy éjjel mikor Thuz is ágyán hánykolódott csapzottan és hagymázas álomtól gyötörten, a szobájában megjelent egy hatalmas alak. Gigászi patinás bronzvértet viselt az arca azonban fedetlen volt. A bőre halott halovány szinte már fehér csak a szemei sötétlettek akár két feneketlen kút. A homlokán fémesen csillogott, billog gyanánt három koponya. Thuz úgy érezte, hogy a halál jött el érte, hogy a pokol mélyére vigye és hogy ott szolgáljon neki. Az alak szóra nyitotta  a száját és reszelős, suttogó hangon a következőket mondta.

-Thuz kapitány, te haldokolsz és haldokolnak az embereid is. Emésztő kórság rágja a bensődet és hajnalra kiszenvedsz. Ezért hallgasd meg a mondandóm.
Akarsz-e még élni? Akarod-é, hogy gyengeséged az erőd legyen? Akarod-é, hogy az átkod áldás legyen, mely olyan hatalommal ruház fel téged, hogy uralhatod ezt a bolygót. Ha akarod mindezt, akkor tagadd meg az istened, akiben eddig hittél! Tagadd meg, hamis az! Mert lám akiért eddig az életed áldoztad nem igazi isten. Tagadd meg mert hatalma nem valódi és álsága bizonyságául elárulja azokat, akik hisznek benne és ő gyáván elrejtezik, mert halott! Tagadd meg, azt aki elárult téged és esküdj annak, aki éppoly hűséges lesz tehozzád! Köss szövetséget vele és ha imádod Őt, akkor Ő gondoskodik rólad! Ő az Atya, az ősi igaz isten, a gondoskodó Apó, kinek óvó keze áldásként borítja minden hívét. Higgy benne és megáldatsz! Gondoskodik rólad és az embereidről és hatalmat ád néked. Akarod-é ezt Arbuz Alon Thuz?

Akarta. Hét éjen át jött még el hozzá a lovag és minden alkalommal ajándékot hozott neki.
Az elsőn meggyógyult.
A másodikon erős lett.
A harmadikon hatalmat kapott a kórság felett, mely az embereit tizedelte.
A negyediken megkapta az Atya áldását, ennek bizonyságát a homlokán viseli immár.
Az ötödiken megkapta a vértet, amelyet felöltve hasonlatossá vált az Atya lovagjához.
A hatodikon egy ősi fegyvert hozott a lovag mely csakugyan a halált köpte az ellenségre. Végül a hetedik éjen a lovag elhozta neki a könyvet, mely tartalmazta mindazt, mely zsinórmérték gyanánt megmutatja az utat melyen járnia kell.
Majd elbúcsúzott.

-Lord Thuz te lehetsz immár ennek a bolygónak az ura. Szervezz sereget és nevezd azt légiónak! Hódoltasd meg ezt a bolygót az Atya nagyobb dicsőségére és emlékezz kitől kaptad a hatalmadat! Légy buzgó és készülj fel. Ellenség vesz körül a végtelenben és neked erősnek kell lenned! Azért jöttem, hogy búcsúzzam és hogy emlékeztesselek. Emlékezz, hogy kitől kaptad eme hatalmat! Emlékeztessen erre a három vasból való koponya a homlokodon. Emlékezz, mert meglehet, hogy nehéz harcban, melyet az Atya nevében vívunk az univerzum sötétjében szükség lesz rád! Védd meg, ami a tiéd és soha ne feledkezz meg arról, kinek köszönheted mindezt.
S a lovag távozta után Lord Thuz a katonáiból, kiket az Atya nevében kiválasztott megalapította a Légiót, melyet az Apó angyal-lovagja után Vaskoponya Légiónak nevezett el.
Ez tizenhárom esztendeje történt. Minden hetedik hónapban megjelent egy a lovagok közül és ajándékot hozott. Fegyvereket, vérteket. Cserébe néha a Légió egy-egy századának erejét kérték, hogy csatlakozzanak a harchoz. Az Atya áldását kiterjesztették az egész bolygóra és hívei kiket áldása illetet mindig készek voltak a harcra.

Lord Thuz arra eszmélt fel merengéséből, hogy két katonája kiken Apó áldása igencsak elhatalmasodott egy tépett alakot lökdösött elé. Az ellenséges század egyetlen megmaradt túlélője. A katona idősebb férfi volt, szakadt kék egyenruhája tanulsága szerint tiszt féle lehetett a Vostroyanoknak nevezettek között. Thuz ismerte őket. Büszke, félelmet nem ismerő harcosok. Küzdött az oldalukon egykor. Ez itt most mégsem mert ránézni. Szinte remegett a rémülettől.
-Mi a neved és a rangod katona?- a kérdés reszelős suttogáskén tört elő a torkából. A testőrök egyike a földre lökte a halványkékbe öltözött katonát. Le a porba, majd belerúgott
-Válaszolj, kutya!

A férfi összegörnyedt a fájdalomtól, Aztán lassan felemelte az arcát és a hadúrra nézett. Tekintetében nem félelem ült, hanem gyűlölet.
-A nevem Loboda és batku vagyok az Istencsászár Vostroyan Elsőszülötteinek 25. Ezredében, te átkozott.
-Úgy. Légy hát üdvözölve a világomon Loboda őrmester. Mint látod az urad elhagyott téged és társaidat. Betolakodók vagytok itt mind. Kéretlenül jöttetek és az Atyára mondom nem hagyjátok el ezt a planétát élve. Istenetek elárult benneteket is, ahogyan engem is egykor. Ez a  sorsotok és időtök kitelt.
A nagyúr lenyúlt és vaskesztyűs kezével megragadta az őrmester zubbonyát. Könnyedén felrántotta a földről és az arcába sziszegte.

-Vidd hírül a vezéreidnek, hogy itt nem vár más rátok, mint pusztulás! Ha nem a fegyvereink által, akkor majd végeznek veletek a betegségek, melyek már a soraitok közt terjednek. Menj és mondd ezt el nekik őrmester! Egy módja van annak, hogy életetek a tiétek maradjon. Ha az Atyának adjátok a sorsotok. A hamis képmás nem segíthet rajtatok. Ha behódoltok élhettek. Különben itt pusztultok mind. Jól harcoltál őrmester. Dicsőségesen és becsülettel. Ezért megengedem, hogy a követem légy.
Batku Loboda égő tekintetét az óriás szemébe fúrt. Gyűlölettől remegő hangon csak annyi szakadt fel belőle.
-Nem!
Lord Thuz egy pillanatig a markában vergődő férfira meredt. Majd fogást váltott és az acélból való ököl összezárult. Az őrmester mellkasa szilánkos péppé zúzódott. A nagyúr ledobta a véres tetemet a porba.
-Kár! -suttogta maga elé- Ez esetben nincs ki a halálhírt megvigye. Pusztuljanak hát úgy, ahogy élnek! Tudatlanul!





*őrmester
** Junior officer (hadnagy, főhadnagy, százados)
A vostroyan katonai rendfokozatokat Lord ZG egy írásából emeltem át.