Lord ZG seregéhez történet

A gránátosok

A parancs

Hetman Kmicic parancsnoki járműve mellett állva nézte a várost, ahová nem rég nyomult be a második század. Nyugtalan volt. Néhány perce megszakadt az összeköttetés, ráadásul a lázadók nehéz tüzérsége iszonyatos zárótüzet zúdított állásaik elé a senkiföldjére.

Azt hiszitek, nem megyünk át rajta?- morogta bajsza alatt – Ne bude szobaka mjasza jisty!
Már kiadta a parancsot, hogy a gránátosok készüljenek az előretörésre, mikor a rádiós kizökkentette:
A parancsnokság keresi uram!
Máris megyek! – vetette oda, kiadott néhány parancsot, majd indult.
Nehézkesen bepréselte testét a kompult előtti székbe. Néhány gyors gombnyomás és a képernyő életre kelt. Wisniwiecki ezredes fáradt arca tűnt fel.
Hetman! Indítsa útnak a gránátosokat a 88/301-es pontra, ahol csatlakozik hozzájuk Podbieta komisszár. Majd folytassák útjukat a zeta szektor dokkoló körzetébe ahol a Hit Ereje fregattra fognak behajózni. További utasításokat a hajón kapnak. Értette?
Ezredes! A második századot elszigetelték a zászlóaljtól. A gránátosok most indulnak a felmentésükre. Nélkülük elveszítjük a századot is és az eddigi eredményeket is!
Magukhoz irányítom a 91-eseket.
Legalább három óra, míg ideérnek! Addigra lemészárolják az embereimet! – szinte ordított a dühtől. Kiveszik a kezéből a csata megnyerésének lehetőségét. Mennyi feleslegesen kiontott vér. – gondolta magában.
Hetman! Sem időm, sem energiám magával vitatkozni! Hajtsa végre a parancsot! A parancsnokság kiszáll.

Kmicic elkeseredve nézte az elsötétült képernyőt. Iszonyatosan fáradtnak érezte magát.
Rádiós! Kapcsolja másodikat! Adja ki a parancsot a gránátosoknak és értesítse Krasczukot, hogy a harmadik fog benyomulni! – adta ki az utasításait, majd fújt egyet. Jól esett volna neki egy bögre vostroyai vodka.
A második század harmadik szakaszát tudtam elérni uram! A kapcsolat rossz, nem tudom, meddig tudom fenntartani! – jelentette a rádiós. Fülhallgatóját valóban erős statikus zörej töltötte meg.
Itt hetman Kmicic, második század vétel?
Itt starij batku Loboda a másodiktól, vétel. – jött a távoli válasz.
Hol van starij knáz Zoltarenko?
Elesett uram. Én vagyok a rangidős. – az öreg veterán hangja nyugodtnak tűnt.
Értem. Batku! Az erősítés három óra múlva érkezik. Tartsanak ki! A harmadik század bemegy magukhoz.
A parancsnoki és az első szakasz oda uram. Egy egész átokverte ezred esett ránk. Tegyenek valamit a tüzérséggel és kitartunk.
Adja meg a koordinátákat az aknavetőknek!
Küldöm uram! – kisvártatva számsorok kezdtek száguldani a képernyőn.
Proscsaj, batku! – búcsúzott a hetman.
A Császár velünk! – hallotta utoljára, majd az adás megszakadt.

A zászlóalj aknavetői ekkor kezdték lőni a várost.




A találkozás

Starij knáz Zachar ámulva nézte a szeme elé táruló látványt. A Hit Ereje nevű támadó fregatt megfigyelő kupolájában állt. Több százszor utazott már az űrben, de sosem juthatott ilyen előkelő fedélzetre. Podbieta komisszárral együtt gyönyörködött a hajó csipkézett toronyként az űrbe hasító lövegfedélzeteiben. A Birodalom egyik leghatalmasabb fegyverén utaztak. Zachar el sem tudta képzelni, mekkora lehet egy csatahajó, ha ez a fregatt is meghaladta a nyolc kilométert! De a látvány sem feledtette vele kiváncsiságát.
Komisszár! – szólította meg a mellette állót. A félelmetes hírű harcos-vezér felé fordult.
Igen? – kérdezte – Mit szeretne kérdezni?
Miért vonta ki minket uram? A bajtársainknak szüksége lett volna ránk.
Starij knáz, nem mindig a közvetlen megvívandó csata a legfontosabb. A Balwadzuk csak egy a több millió világból, melyet a Császár fénye bevilágít. Ahogy az ott maradt ezredek is csak porszemek a Gárda több százezer ezredéből.
Az lehet komisszár, de ezek az emberek a rokonaink voltak. – nem is próbálta leplezni a hangjába vegyülő keserűséget. – Számítottak ránk.
Ahogy az Ultramarin Primarcha is. A parancs, hogy egy megerősített század induljon különleges feladatra, közvetlenül tőle érkezett! És a maga százada volt az elérhető legjobb. Legyen büszke arra, hogy önöket választotta ki az ezredes! És legyen nyugodt. A következő csatában, bárhová is vessen minket a sors, minden dühét és keserűségét rázúdíthatja a Császár ellenségeire!
Áldott a neve! – tette hozzá Zachar beletörődően.
A hátra maradottakra gondolt. A második századra, amit szinte biztos, hogy felmorzsoltak, a harmadikra, amelynek helyettük kellett áttörni a zárótűzön. Bár nem bánta, hogy nem kellett az embereit abba az apokalipszisbe vezetni. De mégiscsak ők voltak az ezred, sőt talán a hadtest legjobb alakulata.

Egy ajtó sziszegve nyílt ki mögöttük. Az elmúlt hat hónap folyamatos harcai nem múltak el nyomtalanul, villámként perdültek meg.
Kitűnő! Remélem, az embereiknek is ilyenek a reflexeik. Szükségük lesz rá. – a belépő férfi arcát szinte teljesen eltakarta köpenyének kámzsája. Mellette egy halálosan gyönyörű nő állt a Csatanővérek egyenruhájában.
Önök a Primarcha parancsára vannak itt, hogy támogassák a Csatanővéreket és segítsék az inkvizíció munkáját. Készítsék fel az embereiket a lehető legváltozatosabb körülmények között vívandó harcra, legyen az város, dzsungel, sivatag vagy akár a föld mélye. Parancsokat tőlem vagy a kanonoknőtől, Katrina Steinertől fognak kapni. A Primarcha szerint maguk a Birodalmi Gárda legjobb ezredétől érkeztek. Remélem, akként is fognak harcolni. Három hetük van. És most távozhatnak.
A két tiszt előírásos vigyázzba vágta magát, majd távoztak. Mindkettejüket meglepte, hogy egy inkvizítort kell segíteniük. Persze volt már ilyen, de olyankor az egész ezred vonult hadba. Nem csak egy század. Ez zavarta őket. Mindketten érezték, ezt meg kell majd beszélniük. De most első a feladat.

Ne bude szobaka mjasza jisty! – Nem kap húst a kutya! Itt: Ebből ugyan nem esztek!
Proscsaj, batku! – Ég áldjon bátya!