A Gép – Csöre

A vöröses égbolt kísérteties derengését, csak egy-egy villám, baljóslatú villanása törte meg a távolban. Vakító fehér fénye egy pillanatra bevilágította a kopár káoszfennsík, fûvel gyéren benõtt  pusztaságát, amely ilyenkor, mint egy gyönyörkóros szajha, bepillantást enged veszélyes, de mégis csábító titkaiba.
Azonban még így is akad  egy olyan szeglete, amely makacsul félhomályba burkolodzik.  Ezen a helyen a fény lassú, beteges elsorvadásával tanúsítja a káosz mindenek feletti hatalmát. Egyszerûen kikopik a valóságból, kifakul, mintha felzabálná a lényegét a puszta közepén terpeszkedõ monstrum: A GÉP.

Alkotója, Engesztelhetetlen Torgil Magiszter, káosztörpéhez nem méltó módon, türelmetlenül topogva szemlélte mûvének aprólékos metszetrajzát. Nem találta a hibát. Kritikus szemmel vizsgálta,  A GÉP testét képezõ hatalmas bronzgömb körül lomhán keringõ megannyi kisebb, ember nagyságú golyóbis keringését, összehasonlítva az általuk leírt körpályát, a tervrajzban szereplõ számításokkal. Remélem  nem a káoszkõ-bronz vegyítési arányban van a hiba, az katasztrofális lenne - mélyedt gondolataiba Torgil.

- Megjöttem, mond, mit kívánsz tõlem, Torgil? - zökkentette ki gondoltamenetébõl, egy alig érthetõ reszelõs hang. Engesztelhetetlen még komótosan kijavított egy szinbolumot a metszetrajzon csak aztán fordult vendége felé.
- ÁÁÁÁÁ....Bányafog Grogger végre hogy megérkeztél!. Azt hiszem, most tényleg bebizonyíthatod, hogy hivatásod mestere vagy, és nem hiába segítettelek a Metszetvésõ Céh nagymesteri címére. 
- Ez már nagyon régi történet Torgil, lerágott goblincsont. Mond, mit akarsz és megmondom az árát. - vicsorította ki csupa hegyesre csiszolt vasdarabokból álló fogsorát.
- Nos, már csak egy hajszál választ el attól hogy befejezzem életem fõ mûvét ezt A GÉP-et.- intett a káosztörpe mágus, teátrálisan a monstrum felé. Csakhogy egy apró hiba lehet a mechanikában, amelyet én nem találok. Te viszont megfogod találni és megjavítod.

- Feltéve hogy elmagyarázod hogyan kéne mûködni-e és mire jó. - hajolt érdeklõdve a metszetek fölé a mérnök.
- Ez csak magától értetõdõ .- kezdet mondandójába a másik.
- Ez egy Perzselt Szakáll féle hevítési eljárással készûlt dimenzió torzító gömb, amely különbözõ területeket darabol fel és fércel össze. Ezzel el tudom érni hogy földrajzilag egymástól mérhetetlen messze lévõ területek határossá váljanak egymással. Dzsungel, a kõsivataggal vagy akár egy nagyvárossal. Ezeken a területeknek ezután csak dimenzióhatátai lesznek. Hát nem nagyszerû? A világmindenség legnagyobb labilintusa és börtöne. Egy egész ország amelynek tartományai egymás mellet vannak de mégsem. És nem lehet elhagyni sosem. Sajnos a szükséges káoszkõ nagymennyiségû felhasználása folytán néha instabillá válnak a határok és egyes területek határai egy pár napra áthelyezõdnek máshová illetve emiatt a beinduláskor A GÉP véletlen szerûen határozza mag a bebörtönzött területeket is. De ezzel nincs mit tenni .- vonta vállát a mágus.  Szóval, meg tudod csinálni? A mérnök diadalmas mosollyal fordult Torgil felé a tervrajzok tanulmányozása után.

- Meg, de drága lesz- válaszolta és ezzel a mellette álló goblin hátára szerelt alkusz homokórát megfordította...
Akkor 350 rabszolga és 3 font káoszkõ. Rendben .- kötetett meg az üzlet.  Bányafog sejtette, hogy sürgõs a munka, de nem hogy ennyire. Alig 5-ször folyt le az egy óra elteltét jelzõ zúzott csontpor mennyiség az órán, amikor megállapodtak.

Akkor neki kezdek .- fogta kétkézre kalapácsát a mérnõk. Egy pillanatra mégis visszafordult.
- Lenne még egy kérdésem. Elismerem, tényleg szórakoztató lesz majd nézni, a sok alsóbbrendû lényt, ahogy egymást gyilkolják le a területekért. De mivel nem tudod meghatározni, hogy mely területekre hasson, nem értem hogy mi egyéb haszna lehet. Miért építetted meg A GÉP-et Torgil? Ekkor a Mágus szemében tébolyult láng lobbant fel és õrült kacajban tört ki. Hogy miért építettem meg? Mert meg tudtam építen, azért mert meg tudtam építeni!- kacagott artikulátlanul.  Semmi másért...


... A skink pap fajára jellemzõ meredt, pislogás nélküli  tekintettel bámult a templom mögött elterülõ ismeretlen tájra. Az idegen táj fenyvesei természetellenesen hatott a templom természetes környezetének számító buja trópusi növényzet mellett. A fenyvesekbõl hirtelen egy ork cammogott ki, majd megtorpant. A meglepõdés kiült bamba pofájára. Majd hirtelen magához térve, öles léptekkel vissza rohant a fenyvesbe. A pap rezignáltan vette tudomásul hogy erõs mágia kerítette hatalmába a templomot, majd eltûnt annak barátságos, nyirkos sötétségében, hogy jelentést tegyen mesterének.

Következő >