Az IG és jelenleg kis mértékben az űrgárdista káptalanom hátterének első része.

A 76-os Pahad regiment háttere 9862.567M41

A regimentet a Prithvin alapították. A regiment felépítése némiképp eltér a birodalmi standardtól, mely eltérés a bolygó és lakóinak sajátos története miatt alakult ki.

Helye az univerzumban:

A Prithvi vagy birodalmi nevén Surya Tercius a Salah szektorban van, ami az Ultima Segmentum Keleti határvidékén található meg mintegy 4000 fényévnyire északkeletre a Corinthe-től. A szektor tucatnyi naprendszere közül mindössze négy lakott ember által, ám az ork és kalóz tevékenység igen magas, mivel a szektorban található egy rendszertelenül megnyíló és bezáródó űranomália, ami kapuként működik és rajta keresztül a hipertér utazás mellőzésével is rövid idő alatt az Ultima Segmentum szívében lévő Maelstormhoz közeli pozícióba lehet jutni illetve egy másikon keresztül pedig a Mordant zónába. Így ezek a kapuk, amiket csak az Ördög szájának neveznek kereskedelmi és katonai felvonulási útvonalakként működnek.

Az Surya rendszer napja szokványos G osztályú. Hét bolygó kering körülötte, ebből csak a harmadik lakott. Az ötödik bolygó körül kiterjedt aszteroida övezet található, amelyen intenzív bányászat folyik birodalmi koordinálással. Ennek az övezetnek a szélén helyezkedik el az Ördög egyik szája. A száj évente 10-20 alkalommal nyílik meg, rendszertelen időközönként, de szinkronban a hetedik bolygón túl lévő testvérével. Amikor az egyik nyílik, akkor a másik bezáródik. A nyitás-zárás feltérképezhetetlen, de viszonylag könnyen előrejelezhető.

Az aszteroida mezőben folyó bányászat fontos ásványokat és érceket jelent a Birodalom számára. Az itt kitermelt nyersanyagokat részben a Prithvin dolgozzák fel részben tovább szállítják.

A kereskedelmi útvonalak, a ritka és értékes ásványokkal megrakott teherhajók ezrével vonzzák a kalózokat az univerzum minden fajából. Így a terület védelme szükséges. Ezt a feladatot részben a Prithviről látják el a Planetáris Véderő erre a célra kiválasztott csapatai illetve a Blood Walkers (Vérjáró)űrgárdista káptalan erői.

A bolygó felépítése:

A felszín 72%-át borítja összefüggő vízfelület. A víz által nem borított terület kettő, egymással kapcsolatban lévő, kontinensre oszlik, melyek az északi féltekén található el. A déli féltekén kiterjedt szigetvilág helyezkedik el, de ez a rész nem lakott. Az északi félteke kontinensein található minden emberi élet. A két kontinens nagyjából az keleti hosszúság mentén találkozik egymással és a tektonikai mozgások mindkét részt egymás felé tolja. A két kontinens partvidéke így felgyűrődött és magas lánchegységek sora alakult ki. Ezek a hegyek teszik ki a kontinens területének közel 40%-át. A két kontinens egy mindössze 150 mérföld széles tenger választja el egymástól, ami ráadásul az északi és a déli fertályon is néhány mérföldre szűkül, sőt az északi pólushoz közelebbi rész szinte egész évben be van fagyva és biztonságos átjárást biztosít a két kontinens között.

Népesség:

Mintegy 1,5 milliárd fő. Ebből körülbelül 150 millió pahad vasi.

Történet:

A bolygót már az emberiség első kirajzásakor betelepítették, de a Sötétség korában a hipertér viharok miatt ez a terület is leszakadt az emberiség birodalmából. Az újrafelfedezés viszonylag későn mintegy kétezer évvel ezelőtt történt meg, ahogy néhány a világűrt járó kereskedő felfedezte a rendszert és ezzel a bolygót illetve ásványkincseit. Az első telepek az hegységek alacsonyabb lejtőin jöttek létre, mivel a legfontosabb ásványkincs kitermelése eleinte külszíni fejtéssel is lehetséges volt. Kialakultak az első városok illetve ipartelepek és ezek viszonylag gyors ütemben növekedésnek indultak kisebb bolyvárosokat hozva létre. Mivel a tengerszinten lévő síkvidék klimatikus viszonyai gazdag termőterületeket hoztak létre hamarosan megindult a mezőgazdasági termelés is. Innen látják el az ipar létesítmények, azaz a bolyok lakosságát élelmiszerrel.

Ahogy a külszíni bányák kezdtek kimerülni a bolyok elkezdtek a hegyek mélye felé terjeszkedni, amelyek az embertelenül zord körülményeik miatt elkerülték a telepesek figyelmét. Ekkor derült ki, hogy a bolygó nem volt lakatlan. Az eddig lakhatatlannak ítélt hegyekben szép számmal éltek az első telepesek leszármazottai. A magukat pahad vasinak nevezők törzsi alapon szerveződött rendszerben éltek, minimális élelmiszer termelést folytattak, viszont a kézművesség fejlett volt. A törzsek állandó háborúskodást folytattak egymás ellen, ami leginkább az élettér megtartására irányult. Emiatt az új telepesek megjelenését a legtöbb törzs meglehetősen agresszíven fogadta és a betolakodók ellen kegyetlen harcba kezdett. Hogy az idők során az emberi élet miért szorult vissza a termékeny, kedvező klímájú területekről a rideg, zord, csak nagyon nehéz megélhetést adó hegyek közé igazából rejtély. A törzsek legendái szólnak egy „ősi ellenségről”, amelynek azonban semmilyen nyomát sem találták a később érkezők.

Természetesen az ipari tevékenység nem szakadta meg a törzsek miatt, de eleinte igencsak megnehezítette a pionírok életét. A folyamatos támadások ellen a katonai védelem szükségessége mellett erődöket emeltek, ahol folytatták az ásványkincsek kitermelését. Több alkalommal próbálták a kereskedelmi kapcsolat felvételt, de ez mindannyiszor meghiúsult. A katonai lépések, azaz a pahadi törzsek kiirtását célzó hajtóvadászatok, a hegylakók harcban való jártassága és az terep miatt szintén nem vezettek eredményre. A telepesek akiket a hegylakók megvető felhanggal csak samatal vasinak, azaz síklakónak neveztek az erőforrásaik jelentős részét kénytelenek voltak a létesítményeik illetve saját maguk megvédésére fordítani, míg a törzsek az új közös ellenséggel való harctól megerősödtek és azok ellen egyre egységesebben léptek fel. Ugyanakkor, bár új fegyverekhez és technológiákhoz jutottak nem voltak képesek mit kezdeni a bolyokká növekedett határvidéki, ipari erőd-telepekkel.

Mind a mai napig ez lenne a helyzet, de 9423.256M39-ben egy ork hadúr úgy döntött, hogy hadjáratot indít az emberiség ellen és a Prithvi is a hordája útjába esett. Az orkok zsíros falatot láttak a bolygóban és megkezdték az Nagy Inváziót, ami azóta is ezen a néven emlegetnek a Prithvin. Viszont a szokásos diplomáciai érzékről téve tanúbizonyságot nem tettek különbséget az emberek között és válogatás nélkül megtámadtak mindenkit. Az űrből jövő teljesen új betolakodók támadása szükségessé tette a szemben álló felek összefogását mivel az orkok válogatás nélkül fosztogattak és gyilkoltak a síkvidéki bolyvárosokban, a határvidéki erőd-telepeken és a törzsek településein is. Rövid tárgyalások után az egyesített emberi erők megállították az ork csürhét, egyaránt használva síkvidékiek nehézfegyverzetét illetve a törzsek gerilla harcosainak vadságát. Az ork hadúr a felszíni nehézségeket látva úgy döntött, hogy orbitális pályáról támadja tovább az emberi településeket a bolygóról. Mivel a Prithvi nem tartozott az emberiség birodalmának hierarchiájába csak kereskedett azzal, nem állt a rendelkezésére hadiflotta. Szerencsére a kitermelt ásványok elegendő fontossággal bírtak a birodalom számára ahhoz, hogy segédcsapatokat és velük flottát küldjön a bolygó megsegítésére. A Birodalmi Flotta letörölte az ork bárkákat a Prithvi egéről, majd a Birodalmi Gárda, sőt az Adeptus Astartes egységei segítettek a felszínen rekedt zöldbőrűek ellenállásának felszámolásában. Kétségtelen, hogy a birodalmi segítség nélkül mind a telepesek, mind a törzsek sorsa, ha lassan is, de megpecsételődött volna. A harcok így is csaknem hat évig tartottak és kimerítették a lakosságot. Sőt az orkok azóta is meg-megújuló problémát okoznak, mivel időről időre felüti a fejét egy-egy nagyobb csürhe, mely komoly károkat okoz mielőtt eliminálják.

Az Adeptus Administratum bürokratái kihasználták ezt a helyzetet és a katonai, majd a harcok befejeztével adott logisztikai segítségért cserébe a Prithvi hűségét és a hierarchiába történő betagozódását követelte. A világ ásványkincseivel folytatott kereskedelem tovább zajlott illetve a külvilágból újabb a telepesek érkeztek, pótlandó a harcok során elpusztultakat. Ez az új generáció szinte csak a síkvidéki bolyokba telepedett meg és a mezőgazdasági termeléssel valamint a külvilággal folyatott kereskedelemmel foglalkozott. Megérkezett természetesen az elmaradhatatlan birodalmi bürokrácia is. A Prithvi mintegy száz év alatt betagozódott a emberiség világainak milliói közé. Az Adeptus Administratum által kiszabott a kvóta teljesítése fejében Prithvi világa most már felkerülhetett az Adeptus Astronomica térképeire.

A feltételek között volt bizonyos mennyiségű haderő felajánlása a Birodalmi Gárda számára.

Az elmúlt háromszáz év stabilitásának köszönhetően a lakosság létszáma megsokszorozódott és a múltbéli társadalmi különbségek kezdtek összemosódni. A pahadi törzsek ugyan továbbra is őrzik a területüket, de most már egyenlő félként kereskednek a mind a bolytelepekkel, mind a síkvidék kereskedőivel, mind a külvilággal. Hagyományos harciasságukat nem tudták azonban levetkőzni és így ők képezik a bolygóvédelmi erők csapatait és közülük kerül ki az Administratum kvótáját teljesítendő katonai erő nagyobb része is. A hegyvidéki harcmodorban és a gerilla hadviselésben való jártasságuk révén keresett könnyűgyalogosokká váltak a Birodalom hadurainak hadseregeiben.

A regiment szervezeti háttere:

Az Administratum által kiszabott kvóta szerint száz évente tíz regimentet kell kiállítania a Prithvinek. Ennek megfelelően az elmúlt 320 évben, ami az Nagy Invázió óta eltelt, mintegy 200000 pahadi és samatali hullatta a vérét a birodalomért a szülőbolygójuktól távol.

A legutóbbi alapításkor kettő-kettő teljesen hagyományos felépítésű, a modern standardnak megfelelő gyalogos és páncélos regimentet állítottak fel mindegyiket a síkvidéki népességből toborozva. A további hat pedig speciális, szinte teljesen csak a pahadi törzstagokból álló könnyűgyalogos regiment.

Ezeknek a regimenteknek a legénységét és altiszti állomány a hegyvidéki törzsek adják, ám a tiszti állomány (legalábbis a felállításkor) nagyrészt a síkvidékiek közül kerül ki. Ennek több oka is van. A hegyvidéki törzsek még mindig viszonylagos elzártságban élnek a külvilágtól és ebbe beleértendő a síkvidékiek erőd-telepei, bolyvárosai is. Ennek következtében a harcosok ugyan elismerésre méltó harci képességeket tudnak felmutatni, de a viselkedési és kulturális normákban már jelentősen elmaradnak a bürokrácia által várt normáktól. Sokan még mindig a régi isteneiket imádják és a külvilágiak által barbárságnak tartott szokásoknak hódolnak. Ezért az a Prithvi kormányzó testülete úgy vélte, hogy a súrlódások elkerülése érdekében az alakulatok kiképzését és vezetését a Birodalmi Gárda veteránjaira és az általuk kiképzett síkvidéki tisztekre bízza. Ez az elképzelés meglepő módon kedvező fogadtatásra talált a törzsi emberek között. Mégpedig azért, mert bár már az egymás közötti háborúk kora rég véget ért, de a törzsek közötti rivalizálás még mindig olyan erős volt, hogy nem igen tűrték volna el, egy törzs tagjai maguk felett egy másikból származó elöljárót. Olyannyira nem, hogy inkább engedelmeskednek egy számukra külvilági tisztnek, aki csak hellyel-közzel van tisztában a szokásaikkal, mentalitásukkal, mint egy másik törzsből származó vezetőnek.

Mindez így működik a PVE kötelékében szolgáló pahadik esetében is. Persze az itt szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy egy „külviláginak” igencsak meg kell dolgoznia azért, hogy az emberei ne csak teljesítsék a parancsait, hanem teljesen megbízzanak benne és maradéktalanul engedelmeskedjenek neki. Ebben a feladatban élenjárók a komisszariátus tagjai, akik eleinte példa nélküli veszteségeket szenvedtek a pahadik között. Miután azonban néhányuknak sikerült rettenthetetlenségükkel és harcban tanúsított bátorságukkal kivívni a törzsek gyermekeinek tiszteletét a kialakult bizalomnak köszönhetően a birodalmi doktrínák mélyebben gyökeret verhettek a keményfejű hegylakók sorai között. A síkvidéki tiszteknek külön akadémiát hoztak létre ha a későbbiekben pahadi alakulathoz osztják be őket. Ezzel mintegy felkészítik őket a sajátjuktól teljesen eltérő kultúrájú emberek szokásaira, hiedelmeire. Ezzel képesek annyira beilleszkedni, hogy a pahadi legénység elfogadja őket parancsnokaikká. Bármilyen furcsán hangzik is ez a gárda mentalitásához képest, de azok a tisztek, akik nem vívják ki a törzsek fiainak megbecsülését, nem képesek, akár a legjelentéktelenebb dolgokban sem eredményt elérni az alakulatukkal. Akik viszont elérik a azt, hogy tiszteljék őket, azokat akár a pokolba is követik.

Nem minden tiszt kerül azonban ki a síkvidékiek közül. Néhány pahad vasi a szolgálata során olyan tetteket hajt végre, amellyel kiérdemli az előléptetést és kellően érdemes emberként, a nem saját törzsének tagjainak az elfogadását is. Tény, hogy nem sokan vannak, de a PVE kötelékében még vezénylő tábornok is került ki a pahadik közül.

Az akadémián a törzsi szokások, a nyelv, a kadétok integrálódását elősegítő viselkedés oktatói a törzsek azon veteránjai, akik már számos szolgálati évvel rendelkezik, ahhoz, hogy mindkét világban eligazodjon. Ugyanis a pahadik nagy része szinte egyáltalán nem alkalmazkodik a külvilághoz. Megtanulják a fegyverek használatát, alaki, harcászati sőt hadászati fogásokat és természetesen harcolnak, de nem nagyon vesznek fel új társadalmi, szokásokat, illetve alig beszélik a birodalmi gótot a saját dialektusuk kivételével. Az Akadémián így a jövő tisztjei megtanulják a hegyvidéki emberekkel való bánásmódot és megismerik azok szokásait, nyelvüket.

pahad vasi, pahadi=hegylakó, hegyvidéki ember

samatal vasi, samatali=síklakó, síkvidéki ember

PVE=Planetáris Véderő

folyt köv.