Epilógus

...semmit sem látok, mintha sûrû köd ölelne körül, pedig érzem a nap melegét a homlokomon. A folyamatos ordítás szinte már az elviselhetetlenség határait súrolja, a bûz folytogat és vér tolul a torkomba. Csak halvány emlékeim vannak a mai napról. Erõsen koncentrálok de csak szilánkok villannak az agyamba, vér... az én vérem tehát harcolok, egy reccsenés csontok zenéje, de a fájdalom elmaradt. Próbálom kinyitni a szemem de csupán elmosódott foltokat látok vörös foltokat, mégis érzem, tudom az irányt ennyi megmaradt az ösztönökbõl.