A Káosz vihara után vagyunk. A birodalom meggyengült, de maradék erejét összeszedve ellentámadásra készül. Azonban Marienburg uralkodóját, Oméltósága Hg. Rudolf von Fandenbruk Választófejedelmet csúfnevén a Kufár Herceget, a birodalom keleti határán folyó küzdelmek nemigen foglalkoztatják. A város legendás gazdagsága eltunoben van és ezzel együtt a Fandenbruk család kincstárának tartalma is apadóban. A város gazdagságának a forrása, a tengeri kereskedelem, a káosz vihara óta szinte teljesen megbénult. A birodalmi hadihajókat keletre vezényelte a császár, hogy eloször feltartóztassa a káosz flottáját, most pedig a maradék hadihajónak ki kell venni keményen a részét, az ellentámadás kivitelezésében. Így azonban Marienbug kereskedo hajóit nem védte semmi.

Ezzel tálcán kínálva fel a kalózoknak ezeket a hajókat. A helyi kalózokkal még csak megtudott volna küzdeni a város maradék vámhajója, de amikor a Nagy Nyugati Óceánról megérkeztek a sötét elf martalócok kalózhajói is, végleg megszunt a biztonságos hajózás a Középtenger vizein. És habár a Kufár Herceg keménykezu, kegyetlen természetu és legendásan jó üzletember hírében áll, ez még ot is megoldhatatlanak tuno probléma elé állította. Eloször a régi kapcsolataira támaszkodva próbálta megoldani a problémát. Felvette a kapcsolatot régi titkos üzletfelével, Lord Erfiol Nemes elfel aki a fehértorony Nyíltpáholyának vezetoje és a herceg régi üzlettársa. Lord Erfiol az emberekkel való szorosabb kereskedelem híve volt, mint ahogy az általa vezetett, a politikai páholy is. Így Fandenbruk herceg gyakran kapott nagyobb összegu kölcsönt az elf-tol amit a késobbiekben megforgatva kamatostul kapott vissza az elf amit további politikai csatározásaira fordított. Így a herceg hogy kilábaljon a válságból egy jelentékeny összeget kért az elf-tol 50 000 arany márkát, amit meg is kapott drágakövekben.

De minden hiába még ez a viszonylag nagy összeg is kevésnek bizonyult. Habár kisebb problémákat sikerült orvosolni. A várost körüllengo rémtörténeteket sétáló halottakról, emberevo szektákról, a régi bányákban megbúvó, lappangó szörnyrol sikerült eloszlatni azzal hogy a káosz vihara elol menekülo hontalanná vált Gránit Szakáll törpe klán maradékát sikerült letelepíteni a régi bányákba. A szerzodés szerint ok orzik a bányákat és támadás esetén részt vesznek a védekezésben a következo 200 évben. Ezért drágaköveket, adómenteséget és a bányászati jogot kaptak. Ok pedig felvették a harcot a bánya rémével és egy a városnépe elott eltitkolt hajtóvadászatban sikerült eluzni ot. De a tengeri kereskedelmet csak ideig-óráig tudták helyreállítani aztán ismét megszunt ahogy a pénz fogyni kezdett. A problémát tovább tetézte hogy Lord Erfiol kezdte türelmét veszteni és követelte vissza a pénzét. Így a herceg egy nagyon kockázatos, veszélyes, és váratlan lépést tett. Rudolf von Fandenbruk nemcsak Marienburg Választófejedelme, hanem a Lusriai Nyugatgyarmatok alkirálya is. S mint ilyen annak tejhatalmú ura.

Azonban a gyarmatok eladásáról csak a császár dönthet. Ez azonban a herceget nem igazán érdekelte. Utasította a keletgyarmatok helytartóját, akit a herceg a markában tart, hogy ajánlja fel a gyíkembereknek, hogy visszakapják a meghódított területeket, ha átadják legendás kincsüket. Legnagyobb meglepetésre a gyíkemberek belementek az üzletben. Rekordáron 1 000 000 arany márka értéku ezüstrúdért keltek el a nyugat gyarmatok. A császári kincstárának a fele. A gyíkemberek legendás gazdagsága igaz, így az o szempontjából nézve apópénzért szerezték vissza a gyarmatokat. Viszont a gyíkemberek nem emberi módon gondolkodnak. Csak az alkirály személyes szóbeli ígéretére hajlandók odaadni az összeget. Így történt meg hogy az ezüstöt szállító Feketegálya eros gyíkember orséggel a fedélzetén futott be Marienbugba. A herceg azonnal kiadta a parancsot minden környezo fa kiirtására, hogy a hajókhoz legyen alapanyag. Azonban ezzel még nem oldódott meg minden probléma. A nemes elfek egy diplomáciai küldöttségnek enyhén szólva nagy sereggel vonult a város falai alá „Diplomáciai egyeztetés” ürügyén. Követelik a pénzüket. Kamatostul.

A megérkezett ezüstöt is szigorúan orizni kell valahogy. Ezért az összegért a szomszédos tartományok is háborút indítanának ellen. A bretonokról nem is beszélve. A herceg pedig úgy gondolta hogy jobb a bajt megelozi és elrettenteni minden próbálkozót. Ezért Ogre zsoldosokat fogadott fel és zárata le velük az összes hágót, utat, átjárót. Még a városban is ok oriznek minden fontos létesítményt. A városon eluralkodott a rettegés. Ezért aztán nem kis meglepetést okozott, amikor az ogre orség ellenére, szinte a semmibol, egy kisebb sereg élén a falak alatt megjelent az erdei elfek küldöttsége harciasan tiltakozva a fák tömeges kiirtása miatt. A két elf diplomáciai küldöttség azonnal sandán méregetni kezdte egymást. Már ekkor gyülekeztek a gondok felhoi a város felett.

Azonban a gondjai nem csak Marienburg hercegének vannak. A keleti vulkánok gyomrában, a káosztörpék ármánytól terhes népe között is szárnyrakapott az a pletyka hogy a Gigászkohók Nagymestere a Hadigépezetek Lángelméje Nemzedéke Legkiválóbb Fegyver Kreátorát Yabaargrot -ra gondolataira komoly gondok vetnek árnyékot. És az bizony senkinek nem jó. Nos igazából, nagyon nem jó. Az ételadagok felére csökkentek, a 16 órás munkarendet felváltotta a 18 órás, és a rabszolga áldozatoknak is egyre gyakrabban jön el mostanában az ideje. Yabaargrot -nek bizony tényleg komoly gondjai vannak. Archeron nagyúrtól 300 000 új kiváló minoségu fegyver és páncél elkészítésére kapott megbízást a következo évszak végére. Ekkora mennyiségu hadifelszerelés legyártása ilyen kevés ido alatt szinte lehetetlen. A kohók még csak bírnák de ehhez folyamatos rabszolga, fém, és egyéb speciális anyag utánpótlásra van szüksége. Ezeket eddig a sötét elf kalózoktól szerezte be méreg drágán. Foleg a speciális összetevoket: Fekete sárkány lehelete, ártatlan elf gyermek vére, vízbefojtott emberi no utolsó lehelete stb. És pont most közölték vele a sötét elfek hogy a szállítmányok ritkulni fognak mert az emberi birodalom új hajóhadat épít, így a karom tengeren sokkal nehezebb lesz a portyázás, illetve az áthaladás. Ez teljesen megengedhetetlen.

Ha sikerülne Marienburg befolyását megszüntetni a térségben nem lesz a káosztörpék népe a sötét elfek-re támaszkodni hanem saját gozöseikkel nagymennyiségu alapanyagot zsákmányolhatnának, biztosítva hogy Archeron nagyúr rendelése idoben elkészüljön az ezüst pedig örök helyet biztosítana Yabaargrot-nek a káosztörpe eposzokban. Ezért YABAARGROT egyik alacsonyabb kasztú mágusa azonnal kifaggatott egy szolgadémont az ügyrol. A megtudott információ alapján azonnal sereget állított fel Marienburg lerombolására. Azonban a démon nemcsak az ezüstrol, és a hajókról számolt be a káosztörpéknek hanem Marienburg jól védett hágóiról, magas falairól, eros orségérol. Yabaargrot pedig mivel már 300 éve épít harcgépeket és tervez háborúkat a káosz sztyepéin, orkok, goblinok, szektások ellen így azonnal felméri hogy nem tud akkora ostromló sereget kiállítani hogy eséllyel tudja ledönteni Marienburg falait. Persze megpróbálta a sötételfeket rávenni egy komolyabb flottával támogassák a hadjáratot, de csak egy nagyobb vitorlás, a Fekete Hidra parancsnokát Hyterion kapítányt sikerült rávenni, hogy próbáljon meg átcsúszni a birodalmi védmuveken és tengerrol indítsanak támadást a város ellen.

Igazából a Hyterion nem jószántából döntött a támadás mellett. Két szeretoje a Strichnin Boszorkány Novérek vagy más néven a Kegyes Boszorkák, akik mellesleg mindketten a fekete mágia beavatottjai és köztudottan teljesen örültek, némi fájdalmas gyönyör segítségével rákényszeríttették az akaratukat. Oket pedig teljesen elvakítottá az a temérdek ezüst, potenciális rabszolga és a vérontás ígérete amit a város feldúlása ígér. A magabiztosságuk azért nem teljesen alaptalan, mert a novérek egy déltengeri rablóportya alatt hozzá jutottak az örök homok ládájához. Ez a láda Anihotep Khemri herceg és seregének porát tartalmazza. A legenda szerint a kevély Anihotep herceg halva Nagash árulását, azonnal felkerekedett serege élén hogy azonnal elpusztítsa. Azonban amint Nagash észrevette a herceget és a seregét egyetlen pillantásával porrá omlasztotta oket és a porukat egy ládába kényszeríttettve átkot mondott rájuk.

Aki birtokolja a ládát annak hatalmában áll a sereget és a herceget „életre” hívni. Továbbá kötelesek a tulajdonos minden parancsát teljesíteni. Nos a Strichnin novérek ezért oly magabiztosak. Mindenesetre Yabaargrot elégtelenek ítélte a sötét elfek részvételi hajlandóságát a hadjáratban, így gyorsan szövetséget kötött egy, a környezo pusztákat rettegésben tartó, ork törzzsel, a Koponya Roppantókkal. Nem volt különösebben nehéz dolog az orkokat rávenni a dologra. Elég volt ecsetelni az ork vezéreknek Marienburg bevehetetlenségét és az orkok szeme elott azonnal lezajlott a giga gyakka, ahol ok a Koponya Roppantók, földig rombolják a birodalom egyik leghíresebb városát. Az összes sámán errol fog dobolni a következo nagy gigantikus ideig. OOO… na szóval sokáig. Sot a hír hallatára a Koponya Roppantókhoz csatlakozott a Sötétbol Pislogok Éj goblin törzs meg néhány szektás a puszta káosz erodítményébol egy ágyúval. Így aztán a sereg megindult Marienburg felé.

Azonban hamarosan nyilvánvalóvá vált hogy ekkora nagy sereg nem tud észrevétlenül áthaladni a birodalmon. De Yabaargrot háborús zsenije most sem hagyta cserben. Habár sosem gondolta volna hogy ilyen alja népekkel kell szövetkezni de némi veszegetés segítségével, megegyezett a skavenek Káoszgép Klánjának mérnökével Villám Krahácsoló Skrics-el hogy használhatják Marienburg-ig az Alantút egy mellék ágát. Természetesen a skavenek is részt akarnak venni a zsákmányból így ok is kiállítottak egy kisebb sereget. Persze a Káoszgép klán ennél lényegesebben nagyobb sereget is ki tudott volna állítani, de Skrics nem igen akar a dicsoségben más skaven vezetokel osztozni így csak a legközelebbi rokonai, és talpnyalói vonulnak fel Marienburg alatt. Az sereg vonulása a viszonyokhoz képest gördülékenyen zajlott, amikor a város elott komoly akadályba ütközött. A környezo járatokban egy éloholt nagyúr tanyázik az éloholt hordáival egyetembe.

A Strigoi Vámpírlord nem más, mint Kraus von Fandenbruk a Kufárherceg ikeröccse és Marienburg eluzött réme. Negyvenhárom évvel ezelott a Fandenbruk testvérek állapotos anyát egy máglyahalálra ítélt boszorkány átkozta meg. Az idosebbik testvérrel Rudolfal nem volt semmi gond, de Kraus iszonyú torzan látta meg a napvilágot. Az öreg herceg megijedtet hogy sigmar inkvizíciós bírósága lefajzással bélyegezné meg a családot, ezért a város legmélyebb tömlöcében rejtette el a gyermeket. A csecsemo meggyilkolását istentelen dolognak tekintette volna. A gyermek magányban not fel egyedüli barátai a patkányok és a börtön bárdolatlan hóhéra és kínzómestere. Mire felnott egészen jól kitanulta a mesterséget. Azután minden megváltozott: meghalt az öreg herceg és Rudolf lett az utódja. Neki pedig semmi szüksége nem volt egy fivére. Így elrendelte a meggyilkolását. Azonban Kraus-nak sikerült a börtön csatornáin keresztül a régi bányákba menekülni. Ekkor minden megkeseredett benne és elátkozta a világot. Egyfolytában csak bolyongott és a régen eltemetett bányászok maradványait rágcsálva vegetált. Lassan ghoul lett belole és rászokott a friss húsra. Teltek az évek és az egyik nap a bánya legmélyéig is elmerészkedett.

Ahol Rátalált egy osi vámpír szörnykirály maradványaira. Miután megette, azonnal megváltozott. Megkapta az osvámpír minden hatalmát, erejét, ravaszságát, intelligenciáját, és ha lehet még ennél is jobban megorült. Hogy a saját orülete nem ölte meg csak annak köszönheto, hogy a végtelen bosszúvágya még az orületénél is nagyobb volt. És a bosszúhoz felhasználta minden hatalmát. Az új varázserejével az apja szellemét felélesztette és lidérc formában, szolgálatra kényszeríttette. Azután a fivére kamaszfiát elrabolta és megölte és saját formájára alakította. Azután a tanítványául fogatta. Minden szavát úgy lesi, mint egy huséges kutya. Lassan egy egész hullazabáló szektát gyujtött maga köré. Minden jól ment, amikor megérkeztek a törpék akik eluzték. Ekkor találkozott a támadó sereggel. O is el akarta pusztítani a várost minden áron. Így csak kicsit kérette magát mielott csatlakozott volna hordájával a támadókhoz.Megette az elso három skaven küldöttséget, amely tárgyalni akart vele.
Végül megegyeztek és a következo nap alkonya elott Marienburg-ot elárasztotta a pokol...