Szerencsés Valin szállásán pihenhettük ki magunkat. Sajnos a tökéletes regenerálódásra nem volt idő, a hajónk három nap múlva indul. Minden esetre Viálász és Arslan gyógyító varázslatainak nagy hasznát vettük.

Megtudtuk, hogy Valin kifinomult mágikus érzékekkel rendelkezik, így képes megtalálni a rémet, akit el kell pusztítanunk, de sajnos a megöléséhez már nincs elég hatalma. Mágiájának köszönhetően Ioposban képes kijátszani a mágikus védelmet és átjuttatni minket a falon, észrevétlenül.

A rémről annyit tudott elmondani, hogy fizikai alakja számunkra nem látható, de ha megtaláljuk, ezen tud segíteni. A keresése nem is tűnt nehéz feladatnak, mert az ilyen rémek talán egyetlen gyengéje a beképzeltség. Ha érzékeli jöttünket, ő fog ránk támadni, számára elképzelhetetlen, hogy veszélyt jelenthetünk rá. Fel kell készülnünk az elemi mágia különböző formában történő megjelenésére, ezekhez ért legjobban.

Így hát elindultunk, hogy felkutassuk. 4-5 óra menetelés után tartottunk déli pihenőt, majd folytattuk utunkat. Aztán a vártnál sokkal korábban, egyszer csak jelzett Valin:
„A közelben van…. Mindjárt ideér!”

Váratlanul ránk szakadt az ég, sűrű cseppekben ömlött az eső, jelentősen korlátozva a látótávolságot. És akkora erővel, hogy fizikai fájdalmat okozott. Valin kiáltott: „Itt van!”, de mi nem láttunk semmit. Viálász védővarázslatokat készített elő, Arslan is mágiához készülődött, Sshquick próbálta az állatait megnyugtatni, én pedig csatabárdomat emeltem, hogy bármire lecsapjak, ami elém tűnik. Aztán újdonsült társunk varázsolt valamit és hirtelen közvetlen előttünk láthatóvá vált egy hatalmas test, ahogy az eső körbefolyta. Nem fizikai valójában láttuk, inkább csak a körvonalait mutatta meg az eső, de ez is elég volt. Nekiveselkedtünk a csatának, ami váratlan dologgal kezdődött. Valahányszor Sshquick, vagy valamelyik állata eltalálta a rémet, Sshquick jajdult fel és kapott fájdalmas sebet. Márpedig az óriásdenevér és a tigris sem volt rest megküzdeni a förtelemmel.
Azután bevittem egy rettenetes sebet és szinte önmagamat hasítottam ketté. Sshquick is elájult egy pillanatra, majd próbált felegyenesedni. Közben persze a két varázsló küldözgette rá a különböző lövedékeket, mint jégbuzogány vagy hasonló, és ezek sokkal eredményesebbek is voltak, mint a harcosok ütései. A rém át akart lépni felettünk, hogy a varázslókra támadjon, bennünk már nem látott ellenfelet, de nem hagyhattam a fizikailag szinte védtelen barátaimat. Jártányi erőm is alig maradt, mégis felálltam és elé léptem. A rám mért ütése eredményeként felemelkedtem a levegőbe és a legközelebbi fa törzsének csapódtam, testem lehetetlen szögben csavarodott a fa köré, rettenetes sebek nyíltak rajtam. Ekkor persze már nem voltam magamnál. Mégis hasznos volt az áldozat, mert nyertem egy kis időt a társaimnak. Mint később elmondták, ez után Arslan is kapott egy hasonló csapást, de ő éppen életben maradt, majd Viálász sokadik varázslata elpusztította a rémet.

Gyorsan megvizsgáltak, de látták, hogy nincs mit tenni, már halott voltam. Valis sem tudott segíteni. És miközben tanakodtak, hogy van-e még valami remény, egyszer csak felültem. Sebeim begyógyultak, csak a ruhámon lévő vérfoltok árulkodtak a történtekről. Alaposan leteszteltek, vajon tényleg én jöttem-e vissza, gondolom még napokig gyanakodva figyeltek, de igazából örültek nekem.

Utunkon visszafelé elhaladtunk a szélszerzet faluban, de a megszállt lényeknek nyoma sem volt, alighanem a rém halálával ők is bevégezték. Éjszaka álmot láttam. A kezemen lévő smaragdzöld kristályhoz tökéletesen passzoló ketrecben, egy smaragdszemű lény nézett rám. Méretét nem tudom leírni, de óriási volt.

„Mit képzelsz, te kis pondró!? Azt hiszed, én fogok mindig vigyázni rád? Eltaposlak, ha még egyszer ilyet teszel!” Verejtékben fürödve, rettegve ébredtem… Reggelre a testem 30-40%-át a kristály borította. De egészségemben semmi sem változott.

Hajónkkal három napra rá megérkeztünk Ioposba. Először kereskedőknek adtuk ki magunkat, míg sikerült Valinnak felvenni a kapcsolatot egy ismerősével. Aztán mutatványosként mozogtunk, majd egy szalmabálás kocsi elrejtőzve jutottunk be a belső városba, ahol egy méregkeverő házában rejtőzhettünk el. Csakhogy mire odaértünk, a méregkeverő halott volt, megölték.

Következő >