Valamennyien arra számítottak, újra a harcos szobrok fognak megelevenedni. Ennek megfelelően is készültek. Szorosan összezártak és a terem jobb oldali fala mentén megindultak előre úgy, hogy a varázslóhoz ne férhessen senki hozzá. Azután középre érve a két emelvényen elhelyezkedő íjászok közül négy megmozdult és tűz alá vette a csapat távolra is veszélyes tagjait. Így hát Wax és Sigric voltak kereszttűzben. Baldír és a két pap, Alexandro és Gregor tehetetlen szemlélői voltak az elkövetkező összecsapásnak. Két szobor Waxot, a másik kettő a varázslót célozta. A törpe pajzsával igyekezett Sigricet védeni, Alexandro pedig gyógyított valamennyit a vadász sebein, miután több nyílvessző is megsebezte. Gregor atya kísérletet tett a zárt kijárat mellett található urnák megsemmisítésére, de pár pillanat után rendre megjelentek sértetlenül.
Két szobrot elpusztítottak és a harmadik is több komoly találatot kapott, mikor végül Wax „holtan” kidőlt. A szobrok ugyan rögtön megjelentek eredeti helyükön, de akkor már tényleg szoborként, mozdulatlanul. Sigric egyetlen villáma elegendő volt a harmadik szobornak, majd egyedül végzett az útólsóval. Akkor már ketten védték pajzzsal, míg Gregor gyógyítani próbálta.
A kijárat azonnal kinyílt és egy térkapu vált láthatóvá. Sorban átléptek rajta, ismét az előző két terem pontos másolatába jutva. A kapu mellett a földön Wax ébredezett. Minden sebesülésük, a páncélok valamennyi sérülése nyomtalanul eltűnt.

A teremben nem találtak mást, csak az üres kőkoporsókat, ami az őröknek nyújtott menedéket évszázadokon át. Onnan két irányba nyílt ajtó. Az elsőn egy rövid folyosóra jutottak, melynek két oldalán rácsos helyiségben további kőkoporsók voltak, középen díszes szobrok helyezkedtek el, a végén pedig egy zárt ajtó, rajta egy amulett mintázata, azokkal a bizonyos nyolcfelé irányuló nyilakkal. Gregor atya és Baldír, a törpe óvatosan végigmentek a folyosón, egészen az ajtóig. Mivel nem tudták kinyitni, visszafordulta a teremből és a másik irányba indult el a csapat, végül ott is egy hasonló ajtóban akadtak el.
Ekkor döntötték el, hogy a lépcsőn elindulnak felfelé. Jó pár fokot megmászva egy kis terembe értek, ahol két őr strázsált, mögöttük egy kapu, amelyben sejtelmes köd gomolygott. Az őrök nem lehettek élők, mégis, a belépésükkor megelevenedtek és egy ismeretlen nyelven, (amit valahogy mégis értettek) a továbbhaladási engedélyt kérték. Érdekes módon, válaszolni egyikük sem tudott azon a furcsa nyelven, egyszerűen nem tudták a hangokat kiejteni. A tetoválást felmutatva mégis gond nélkül elhaladtak mellettük.
A kapu egy térkapu volt, amin egy teljesen ismeretlen helyre jutottak. Egy nagy, körülbelül százötven lépés hosszú teremben álltak, középen egy oltáron egy alak feküdt. Semmilyen életjelet nem fedeztek fel rajta, nem lélegzett, nem vert a szíve, teste kihűlt, ugyanakkor a halál jelei sem voltak érzékelhetőek rajta, nem volt szaga, seb, vérzés nem látszódott. Mintha egy időtlen álomszerű állapotban lett volna. Nyakában a már jól ismert szimbólum. Az oltárt körben ismeretlen rúnák díszítették és ősi törpe nyelven egy felirat, amit nem tudtak elolvasni. A teremből további három kijárat volt, de egyiket sem tudták kinyitni. Két oldalt két méretes kőláda, precízen lezárva, ezeket csak rombolással lehetett volna belülről megvizsgálni. Körben, törpe magasságú gyertyák helyezkedtek el, ezeket azonban sehogy sem sikerült meggyújtani. Még olajjal sem.

A nagyobb csata helyszínéről még tíz ember és négy törpe is érkezett. Mint kiderült, legyőzték az orkokat és jöttek segíteni. Mindössze ők élték túl. Az emberek közt voltak Wax szülei is, így az öröm mellett ismét feltámadt a félelem és rettegés Waxban.
Az ork fővezér és kísérői elleni győzelmet Axel Tabek, Sigric, Baldír, Alexandro, Gregor, Mkoll, Wax és Manfréd atya ünnepelhette. Baldír a sámánhoz lépett és elvágta a torkát, majd Wax is odaért és leválasztotta a fejet a testről. Alexandro és Gregor atyák megnézték hol segíthetnek, a törpe és a vadász, zsákmány után kutattak. Találtak ékszereket, pénzt, fegyvert.
Gregor atya Caspar atya holttestét vizsgálta, amikor hirtelen fehér fény gyulladt a halott pap szemében (a fény rendkívüli módon hasonlatos volt ahhoz a fehér aurához, ami Waxot körülvette a csata végén). A halott pap felemelte kezét, és erősen megszorította Gregor karját. Magabiztos, mély hangon a következőket mondta:
"Légy erős hitedben! Nem te választottad őt, hanem ő téged. Ismerd meg, tanulmányozd, tégy kedvére és... használd ki gyengéit. Ne bízz senkiben és ne fedd fel magad a végső áldozatig. Csalj, lopj, hazudj, ha kell! Minden eszközzel állítsd meg a démont! És ... MOST JÖN a HALÁL!"
Ezután összecsuklott és a fehér fény is kialudt, akkor már mindörökre. Valóban halottnak tűnt. Ebből az egészből többiek semmit sem vettek észre.

Az éj leple alatt kilopakodó különítmény tagjai elmondták felkészülő varázslataikat. A  papok és varázslók nem spóroltak a mágikus energiákkal. Minden közelharci fegyver és jó pár nyílvessző is mágikussá lett téve. Az atyák Sigmar áldását kérték és kapták a hit ezen harcosaira, megacélozták lelküket a félelem ellen.
A csata első hangjait meghallva elővették az orkká változtató varázsitalokat és meglepődve tapasztalták, hogy egy hiányzott. Valaki az erődben ellopta. De akkor már nem volt idő ezen töprengeni. Wax elbújt a tizenöt „ork” közé és megindultak Ugrok ork fővezér csoportja felé. Közelebb érve azt látták, hogy humanoid testrészekből és rengeteg vérből egy szörnyű varázskört alakítottak ki. A kegyetlen módon legyilkolt foglyokat erre használták fel. Körülötte nyolc különböző lény segítette a szertartást. Goblin és ork sámánok, mutánsok, bestiák.
Egyikük észrevette a közeledőket és elébük ment, majd váratlanul lehullott mindenkiről az álca. Ekkor derült ki, hogy a három közeli bokorcsoport sem az, aminek látszik, ott is ellenség lapult. Balról öt goblin íjász, egy ork- és egy goblin sámán tűnt fel. Jobbról öt harcias ork, szemből pedig egy hatalmas ogre lőtt a támadóikra két, ágyúnak is beillő puskával. A nyolc alakból egy pedig visszaalakult emberré, aki korábban városőr volt Odenburgban. Ő lopta el az italt és ő kémkedett az ellenségnek. Már vártak rájuk, pontosan tudták mire számítsanak, valahogy minden mágikus álcát megszüntettek.

Az orkok megérkezésének hírére a cölöpvár körüli épületeket lerombolták, hogy az íjászoknak legyen helye lőni és az ellenség ne tudjon fedezékben közelíteni. Komoly ellenkezést váltott ki mindez, az érintett lakosokból, ezért főleg az idegen katonák végezték a munkát, kiknek nem fűződtek emlékeik a házakhoz.
A civilek második csoportja csak az utolsó előtti napon indult el, aminek meg is lett az eredménye. Másnap kétségbeesve tértek vissza, mert egy ork előőrs Heisenberg felé kerülve elzárta az utat és felprédálta a falut. Az első csoporttal utazó civilek és katonák valószínűleg ott vesztek. Mivel erről nem kaptak időben hírt, az is nyilvánvaló lett, hogy a három vadász hiába vált szét, mindegyiküket felfedezték és elintézték.
A visszaérkezők a már amúgy is zsúfolt cölöpvárban kerestek menedéket.

És megjött a támadó hadsereg. Komótosan bekerítették az erődöt, ügyelve, hogy az íjászok hatósugarán kívül maradjanak. Módszeresen felgyújtották a házakat, egész Odenburgot felprédálták. Egy csoport sámán a még mindig égő, narancssárgatűz körül kezdett valamilyen szertartásba. Egyszer csak bezáródott a tűzkör és a lángokból további orkok, mutánsok, goblinok és más szerzetek masíroztak ki. Ezzel a támadó fél létszáma másfél-, kétszeresére növekedett.

Az orkot Gregor atya kihallgatta, miután megivott egy varázsitalt. Azzal beszélni tudta az orkok nyelvét, ha ugyan nyelvnek lehet nevezni a hörgések, nyögések és morgások ezen fura keverékét. Lényeges és hasznos információt nem sikerült megtudniuk fogolytól.
Április 28-án a felderítő csapat tovább indult a falu irányába és nem sokára találkoztak azokkal, akik a leváltásukra érkeztek. A helyzet rövid átbeszélése után mindenki folytatta útját. A terv szerint az új csapat a déli vadászházban Waxot bevárja, Gregor atya a társaival otthon segít a végső előkészületekben.
Előző nap követet küldtek Heisenbergbe is, hogy tájékoztassák őket a közelgő ork seregről.
Időközben erősítés érkezett Meissenből. Három nappal korábban érkezett 50 fő városi őr Meissenből, az ottani Sigmar templom vezetőjének, Caspar atyának egyik tanítványa, Manfréd atya vezetésével. Bőrvérttel és alabárddal voltak felszerelve és többé-kevésbe harcedzettnek tűntek. Ha mást nem is, de részeg bűnözőket már biztos jól elvertek párszor.
Elkísérte még őket két varázsló is, egyik egy vörös lángmintás köpenyt viselő középkorú férfi, akit Sigric már látott korábban, de közelebbről nem ismerte. Az illető neve Axel Tabek és a tűz rendjének beavatott varázslója. Társa, egy 25 év körüli hölgy, aki ugyanabba a varázsló rendbe tartozik, ahova Sigric. Annak idején együtt tanulták a jósvarázslatokat. Az ő neve Elsa Fern.

A csata után ismét elégedettek lehettek. Levágták valamennyi ellenfelüket és közülük mindenki viszonylag könnyen gyógyuló sebet, sebeket szerzett. Egyértelműen arra kellett számítaniuk, hogy a közelgő fősereg előőrsével futottak össze. Ez azonban keresztülhúzhatta számításaikat, hogy itt Délen eladják a fegyvereket. Mindenképpen meg kellett győződniük arról, jön-e a sereg. Ellena és Wax egy közeli magaslaton figyelő pozíciót vett fel, kutatták a fák között kanyargó ösvényt és meg is találták, amit kerestek. Fémen megcsillanó napfényre lettek figyelmesek, az út vonalán. Hol itt, hol ott láttak mozgást, amiből kiderült, hogy egy nagyobb csapat közeledik és körülbelül fél órán belül odaérnek az elágazáshoz. A felderítők lóhalálában rohantak vissza és figyelmeztették társaikat a közelgő veszélyre.
Így már a Dél felé vezető út lezárult. Nem vesződtek a csata nyomainak eltakarításával, csak rettegjenek a zöldbőrűek, milyen sors vár mindegyikre. A szekeret Baldír hajtotta, ahogy tudta és megindultak Északra. Pár órával később a két felderítő ismét lemaradt, meggyőződni arról, jön-e utánuk a sereg. Nagy megkönnyebbülésükre senki nem követte őket az úton, az ellenség nagy valószínűséggel lekanyarodott az erőd irányába.
Estére érték utol társaikat, ahol éppen arról ment a vita, meneküljenek-e tovább éjjel, a szekeret és fegyvereket hátrahagyva, ugyanis Sigric azt olvasta ki a csillagokból, hogy sötétedés után egy csapat zöldbőrű rajta üt a táboron. Leginkább Gregor atya kardoskodott az indulás mellett, de mivel sötét felhős éjszaka ígérkezett, ahol csak fáklyával lehet haladni, inkább nem kockáztatták meg, hogy felhívják magukra az ellenséges portyázók figyelmét. Helyette készenlétbe helyezték a legfontosabb csomagokat, hogy veszély esetén azonnal megindulhassanak a lovakkal.

A hó és farkasordító hideg ellenére viszonylag könnyű útjuk volt Meissenbe. Ott azután sikerült jó üzletet kötni. Eladták az összes alabárdot (egy kivételével, mely Waxé lett), kétkezes fegyvert, számszeríjat és minden mást amit Raspor úr feleslegesnek ítélt a „serege” számára. Készpénzt ezekért rendkívül keveset ajánlottak, ugyanakkor eredményes volt az alkudozás, így jó cserékben állapodtak meg. Négyüknek (Alexandro, Baldír, Gregor és Wax) illetve még tizennyolc falubelinek szereztek egy-egy teljes bőrpáncélt. Baldír és a két pap még további láncinget és sisakot kaptak, ezek kisebb vagyont értek. De jutott még 800 darab nyílvessző fej is, amit otthon a mesteremberek fognak felhasználni. Sigric nem kért pácélt, mivel az akadályozza a mágikus szálak szövésében.
Wax másnap egy ékszerésznél eladta az ork erődben zsákmányolt míves aranygyűrűjét, hosszas alkudozás után sikerült 65 aranyra felvinnie az árat. Amikor ezzel a sok pénzzel ballagott haza, valaki követni kezdte, de végül sikerült az illetőt lerázni. Ebből a pénzből oldotta meg a saját láncsisakjának beszerzését. Sigric kereste a varázslót, aki utoljára beszélt a mesterével, de az illető elutazott. Ezért ő és a két pap maradt még pár hetet, hátha visszatér és többet megtudnak arról, mivel foglalkozott halála előtt Udo mester. Baldír és Wax elindultak haza, de előtte még Wax meglátogatta a jósnőt, akinél már hónapokkal korábban is járt. Ezúttal családot és gyerekeket látott a jövőjében, egy Kristina nevű leánnyal, illetve valami szörnyűt, amiről beszélni sem volt hajlandó, sőt még a pénzt is visszaadta. Hátborzongató volt.

Gregor atya és Sigric magiszter átfagyva, legyengülve és éhezve érkezett haza, 2520. december 28-án. Grilmano atya fogadta őket, a település vezető papja. Volt nagy meglepetés, hiszen annak idején csak 1-2 hetes útra indultak el és több mint két hónap lett belőle. Mint kiderült még kereső csapatot is küldtek utánuk, de persze nem akadtak a nyomukra. Pár szóval beszámoltak a legfontosabb történésekről, majd összegyűjtöttek megfelelő mennyiségű élelmet és takarmányt, hogy másnap reggel a többiek megsegítésére induljanak. Kaptak kísérőt is, egy kocsi hajtót, hogy könnyebb legyen majd a szekérrel az út hazafelé. Sigric felé elég tartózkodóak voltak a falusiak. Mint Gregor atya kiderítette, Sigric mestere, Udo Sep magiszter, miután tanítványa a társaival elhagyta a falut, elkezdett furcsán viselkedni, jóslatokról, rossz jelekről, különböző együttállásokról beszélt, néha másoknak, sokszor magának. Rendszeresen kijárt a még mindig égő démoni tűzhöz és ott vizsgálta a csillagokat, a tüzet és a jövőt. Többekben rossz érzést keltett a viselkedésével, Grilmano atya is figyeltette, vajon tesz-e valami rendkívülit. Azután pár hete, egy a szokottnál is ködösebb és sötétebb éjszakán, furcsa balesetben meghalt. Leégett a háza és ő is a tűz martaléka lett, bár egyesek szerint Udo magiszter nem is volt az épületben. Minden esetre tisztázatlan körülmények között lelte halálát. Ez a magyarázata, hogy most már rá is óvatosan, távolságtarással tekintenek.
Az ifjú tanítványt mélyen megrázta mestere halála.
A két barát mentőakciója alatt Baldír, Hegakin, Wax és Alexandro próbálták túlélni a vadonban a napokat, nehéz küzdelmet folytatva az éhséggel, a hóval és faggyal. Wax szinte egész nap vadászott, hogy legyen elég élelmük. Ezenkívül az ökörnek keresgélt élelmet a hó alatt, Baldír pedig gondoskodott a tűzifáról. Alexandro a legyengült Hegakin egészségéért harcolt.
Sigmar támogatásával sikerrel jártak, így a faluból érkező segítséggel biztonságosan hazatértek a szekérnyi zsákmányolt fegyverrel együtt.

A két atya, Alexandro és Gregor úgy döntött, jobban járnak, ha egy kicsit helyben maradnak. Ezalatt javul a sérültek állapota, és ha esetleg visszatér valamilyen ork, goblin vagy snootling csapat, azt csapdába lehet csalni és információkat szerezni. Gregor atya rendkívül bölcsen a kötszer készletet is frissítette, kifőzött és fertőtlenített egy rendes mennyiséget.
A pihenő alatt azonban senki sem járt arra, így végül elindultak vissza városba vezető ösvény felé. Wax és Gregor szervezetében még mindig munkálkodott valami snootling méreg vagy fertőzés, ők nem voltak teljes értékűek jó pár napig. Baldír, a kiváló törpe harcos, mint a szekerek és igás állatok ismerője számolgatott, majd közölte: akárhogy sietnek a városba, nagyon kicsi az esély, hogy beszerezzenek mindent az útra és még haza is térjenek a több hónapnyi hó és fagy beköszönte előtt. Ezután a kupaktanács arra jutott, mégis inkább hazatérnek most, zsákmány nélkül, hiszen az otthoniaknak így lesz egy teljes telük felkészülni a támadásra. És az aratási időszakon kívül, amikor amúgy is kevés a földeken a munka, van lehetőség kiképezni jó pár földművest az önvédelemre.