Úgy döntöttünk várunk egy napot, hátha jön még valami okr , goblin vagy hasonló szörnyeteg a táborhelyükhöz. Nem jött semmi, de a bor már majdnem elfogyott, hála (főleg) Baldirnak, és a többieknek.
Elindultunk az úton vissza Elenáék házához, amikor az erődhöz vezető kereszteződésnél friss ork és szekér nyomokat látott meg Wax éles szeme. El is indltunk az úton, szokásos módon, Wax elől felderítve, mi pedig követve. Nem sokkal később jött a vadász, hogy ellenség közelít. Mi elbújtunk a fák között és várunk. Mikor közel értek, és meglátták a nyomainkat, támadást indítotunk. Vagy egy tuct goblin és néhány ork indult ellenünk, de a győzelmünk nem volt kérdéses. Sajnos azért túl könnyű sem, Baldir és Gregor is igen súlyosan megsérült. Szerencsére még járni tudnak, illetve Alexandró isteni mágiájának köszönhetően.
Az egyik goblint Baldir leütötte, az egyik orkot pedig elaltattam a varázslatommal. Így most lett két fogoly,akit kikérdezhettünk.

Az erődítményhez mentünk, ahol letáboroztunk. A két foglyot külön raktuk, és előkészültünk a kikérdezésükre. Baldir mondta a goblinból tudunk csak kiszedni bármit is. Vele kezdtem. Megittam a goblin beszéd italát, kicsit fura érzés volt a torkomnak. Innentől nem értettem e többiek szavát, de a sajátomét igen, és nekem fel sem tűnt, milyen nyelven beszélek.

Az összeállított kérdésekkel a fejemben megkezdtem a kikérdezését a gobbónak. Megkérdeztem mi a neve. Grobaknak hívják és Orek a főnöke. Annyit sikerült kiszednem belőle, hogy két törsz egyesült, az övé (Nyúzók) és Ugrok főnök vezetésével a Vérfalók törzse. Sok mindnet nem tud mondani, csak hogy tavasszal jönnek ide a többiek, ő csak élelmet gyűjtött itt.
Közben a közelben lévő Baldir odajött és lekevert neki néhányat. Végén megmutattam a kezemen lévő sebet, aminek a hatására őrjöngeni kezdett, és azt kiabálta "meg fogtok halni". Sajnos nem nyugodott le, így jeleztem a törpének, hogy oltsa ki az életét.

Átmentem az orkhoz, de ő tényleg nem volt hajlandó mondani semmit. Mikor neki is megmutattam  sebet, annyit mondott, "ó hát ti vagytok azok". Jeleztem Gregornak, aki elvágta a torkát, de közben az orknak volt annyi ereje, hogy odamondja a papnak: "Gregor".
Hát elég ijesztő, hogy az egész (mindkét) törzs enniyre tud rólunk, de legalább nem ismernek fel, ha csak úgy meglátnak.

A szekérre fel lettek pakolva a legjobb fegyverek, és elindultunk vissza Sára anyóhoz.

Ott még eltöltöttünk egy napot pihenéssel. Hegakin is jobban lett már valamivel. Másnap elbúcsúztunk Sára anyótól és Elenától, majd elindultunk hazafelé.

Hosszú és gyötrelmes út volt visszafelé. Baldir hajtott a szekeret Wax pedig vadászott nekünk. Sajnos a takarmány elfogyott az út vége felé, így szegény ökör lassabban húzott, illetve neki is kellett keresni élelmet, ami még nehezebb feladat volt így télen.

Mikor közel értünk a vadászházainkhoz, Gregor és én előresiettünk, hogy élelmet hozzunk vissza a többieknek. Két nap alatt be is értünk a falunkba. Sajnos a vadászházakban nem volt élelem. Első utunk a templomba vezetett. Ahol a főpapnak jeleztük, hogy megérkeztünk de segítség kell majd. Ezután gyorsan átmentünk a fogadóba, ahol anyám és nővérem nagy örömmel várt. Kaptunk meleg ételt, majd nyugovóra tértünk. Sokat nem tudtunk, illetve akartunk beszélni. Megkértem nővérem készítsen élelmet holnapra, és takarmányt az ökörnek. A főpap másnap küldött három önkéntest akik segítenek nekünk. Ezek közül az egyikük, az aki a szekereinket szokta vezetni.

Indulás előtt nővérem odasúgt, hogy nem is tudja, hogy mondja el, de a mesterem Udo meghalt. Tűz ütött ki a házában két hete és bennégett. Először is nem fogtam fel a teljesen, hisz siettünk a társaimhoz, de ahogy elindultunk már szomorúság töltött el. Elmentünk a leégett ház mellet, én rákérdeztem a falusiaktól mi történt, de nem voltak túl közlékenyek. Senki nem tudott semmi konkrétumot.

Gregor észrevette, hogy velem szemben elég bizalmatlanok, így egy alkalmas pillanatban ő is rákérdezett a varázslóra. Neki elmondta, hogy az utóbbi időben furn viselkedett, a csillagokat bámulta, a falu melletti tüzet nézte órákon át, és magában beszélt, valami démonokról, csillagok megfelelő állásáról.
Két nap múlva újra  a faluban voltunk, immár társainkkal együtt.

Tiszteletünket tettük Udo sírjánál, én elmentem a házához. Wax, nem otthon hanem a fogadóban éjszakázott valamiért, sejtem, miért, de nem kérdeztem rá az okára. Reggel, Gregor és Alexandro segítségével átnéztük a romokat. Találtunk néhány hasznos dolgot, üvegcse, íróeszköz, papír, komponensek, 8 varázstekercs (egyszer használható varázslatokkal, amiknek, úgy érzem nagy hasznát veszem nemsokára), és egy fém ládikát. Volt egy könyv, amit még nem láttam, félig szétégve. Ezt gyorsan áttanulmányoztam, mert porladt szét olvasás közben. Ebben démonok tulajdonságiról, bebörtönzéséről, emberi és démoni lélek mágikus úton való szétdarabolásáról, ezek tárgyba illesztéséről, majd újra összerakásáról (gyakorlatilag, a lény felélesztéséről) volt szó. Volt még egy érdekes dolog, egy rajz, egy emberi formájú, de gyík kinézetű, krokodil fejű lényről, aminek a neve valami Lalotarak lehet. Mindeközben Baldir a falubelieket szórakoztatta a kocsmában a történtünkkel.

Délutánra össze lett hívva a falu tanácsa. Itt Gregor volt a szóvivőnk, ő mondta el a történetünk, hívta fel a veszélyre a figyelmet, magyarázta meg a sok fegyvert. Sajnos Bart (az ő felesége halt meg a különös tűz keletkezésének napján) eléggé kétkedő volt. Ő szerinte, mi hoztuk a bajt, és jelezte, talán nekünk magunknak kéne ezt megoldani, a falut kihagyva. Wax kicsit megkécve, de ős is csatlakozott hozzánk. Gregor csodálatos szónoklatot tartva a veszélyről és a szükséges lépésekről, sikerült a vezetőség többségét meggyőzni, hogy készüljünk fel az orkokra. Persze ez is a mi fő feladatunk lett.

Így mindenki kapott 10-10 embert, akit ki kell képezniük, Wax az íjászkodást tanította, Alexandro, Baldir és Gregor pedig a kardvívást oktatta.

Én ezalatt a három hét alatt, nyugodtan, pihenhettem elmélkedhettem, a meseteremmel történteken, illetve megtudtam, mi rejlik a fém ládikóban. Most pedig, hogy enyhült picit az idő, a szekeret elvisszük Meissenbe, én pedig el fogok nézni a varázsló iskolába.

< Előző		Következő >