Március 15.
Miután összeszedtük magunkat a csata után, a két felderítő elment egy közeli dombra, ahonnan meglátták, hogy már úton van az ork sereg. Így a szekérrel nem a déli város felé. hanem hazafelé vettük az irányt. Szerencsénkre a sereg az erődítményhez ment megszállni kis időre, ezt Elena derítette ki nekünk. Egyik esti jóslásom megijesztett mindnekit, mert azt láttam, hogy utolér a sereg, de szerencsére ez most téves volt.

Elen úgy döntött marad Sára anyóval és nem jönnek velünk.
Baldir remekül vezette a szekeret, és Wax mindig szerzett friss élelmet, így gond nélkül hazaértünk.

Még aznap délután össze lett hívva a tanács, ahol Gregor atya, elmesélte, mit éltünk át, és mit láttunk. Mint mindig Elenát most is kihagyta a történetből, hisz eddig is alig hittek nekünk.

Waxnak jött az ötlet, hogy kellene egy kisebb erődítményt megépíteni, amihez a területet az apjától kérte el. Bár az emeberek nem örültek az ásásnak és a fa kivágásának, de segítettek. Egyik délután megtudtuk, hova tűnt Hegakin. Elment a Bretonniába vezető úton lévő törpe városba, ahonnan egy régi adósságot behajtva 20 harcedzett törpével érkezett vissza. Ők senkivel nem beszéltek, még az itteni törpékkel sem, ha nem volt muszáj.

Lett küldve követ a szomszéd faluba is, hátha kapunk onnan is segítséget.

Hazaérkezésünk után ki lett küldve egy felderítőcsapat a hegyekbe, akiket hetenként levált egy másik csapat.
Harmadszorra mi következtünk. Már nem sok volt hátra a megjövendölt érkezésükig. Alexandró maradt otthon folytatni a kiképzést, Hegakin pedig csatlakozott hozzánk.

Az utolsó vadászháznál volt a váltás. Mi továbbmentünk még két napnyi távolságra a hegyekbe. A második nap reggelén, mikor már épp fordultunk volna vissza, megláttuk a sereget.
Az éles szemek kiszúrtak kb 70-80 orkot, 110 goblint, 1 trollt, 10 ogrét, 20-25 farkast valamint néhány szekeret szekeret.

A nálunk lévő postagalambot eleresztve megírtuk, hogy készüljenek otthon, és jelezzék a segítség kérésünk Meissenben is.
Wax lemaradt, hogy figyelemmel kísérhesse a sereg vonulását. A hazautunk nem volt zökkenőmentes. Az egyik délután egy ork felderítő csapat csapott le ránk. 2 nyílpuskával felszerelt ork, egy ork sámán az egyik oldalról a másikról egy ork és 3 miután ember támadott meg. Az egyik munáts akkor volt mint egy gyerek, de szakállal és bajusszal, így biztos, hogy felnőtt lehetett. A másik egy nyúlfejű, a harmadik, egy farkas és ember keveredése volt.
Az egyik ork gyorsan elhalálozott de a mutánsok jobban bírták. Gregor atya pedig a két ork íjásszal hadakozott, akik a sámánt védték. A sámán egyik varázslatának hatására, a sárga lánggal kezdett el lángolni a lába alatt  a talaj.
Nagy sokára legyűrtük a mutánsokat, és eközben sajnos Hegakin egyedül ment neki a sámánnak, aki gonosz varázslataival legyengítette, majd így végzett vele.
Gregor atya az egyik orkkal, nagyon nagy csatát vívott, alig találtak egymáson fogást, végül egy villámmal segítettem neki.
A sámánon pedig nem fogott a villámon, így a botommal kellett megpróbálni legyőznöm, sikertelenül. Baldir végülis megoldotta ezt a problémát.

Hegakinon sajnos nem lehetett segyteni, az egyik ork még éppen, de életben volt. Gregor atya pedig meggyógyította varázslattal, hogy kikérdezhessük.
Ez viszont nem volt jó döntés, Sigmar meg is büntette érte. 4 kis meteor féleség kezdett körözni a feje mellett és belevágódtak a testébe, aminek hatására, komoly sérüléseket szenvedett.

Hegakint és az orkot magunkkal víve visszamentünk a faluba. A váltás felderítők, megvárják Waxot az erdészháznál. Az idegen törpék, nagyon elszomorodtak, mikor meglátták Hegakin testét. Másnap eltemették egy közeli tárnában, amit le is zártak. Csak Baldir volt ott a részünkről. Emberek szinte nem is vehettek részt a szertartáson. Ezután még szótlanabbak lettek a törpék. Hajukat és arcszőrzetüket leborotválták, testüket befestették, harci lázban égve várják az összecsapást.

Heissenbergből kaptunk néhány segítőt. Az erőd szinte kész is van.
Meissenből is kaptunk segítséget, 50 városi őr, Manfréd atya (az ottani Sigmar templom helyettes vezetője),  Axel Tabek (egy vörös lángmintás köpenyt viselő középkorú férfi), és a 25 éves Elsa Fern (ő segített a jóslásban) személyében.

Sajnos túl sokan nem hajlandóak elhagyni a falut, pedig két nap múlva megérkeznek az orkok.

< Előző		Következő >