Mikor az atyák a sebesültekhez és haldoklókhoz fordultak, kiderült, hogy négy katonát veszítettek a templom visszafoglalásával. A templom további helyiségeiben nem találtak semmi különöset, míg fel nem fedeztek egy föld alá vezető járatot, melynek tetejére fém tetőt, arra pedig vastag szőnyeget terítettek. Gregornak szúrt szemet a drága szőnyeg az oda nem illő környezetben.
A járatfelderítése során Baldír ment elöl, azonban a járat mindössze 100-120 lépés hosszú volt, ott vége szakadt. Úgy látszott még dolgoztak rajta, nem érték el a kívánt hosszúságot. A törpe szakértelme alapján kijelentette, hogy a régi bánya irányába vezet a járat, a kettőt akarhatták összekötni.
Ez után visszatértek a bányába, hátha ott is valamilyen titkos járat nyomára bukkannak, de szembe jött egy küldönc, aki megmutatta ők mit találtak a régi bányajáratban. Felfedeztek két cellát, az egyikben egy leány, a másikban egy goblin raboskodott. Természetesen a goblin még mindig a cellában volt. Mikor szemügyre vették a foglyot, a goblin és Sigric elméje között furcsa kapcsolat alakult ki, amit a többiek észre sem vettek. Sigric a másik fejébe látott és értette a zöldbőrű gondolatait:
- „Végre! Megtaláltam a testvérem gyilkosát! Eljött az időm, megbosszulhatom!”
De mielőtt bármit tett volna a goblin, Sigric agyában létrejött egy varázslat képe, egy villámcsapásé. Úgy, mint előtte még soha és a varázslat létre is jött, szinte szétrobbantva a zöldbőrűt.
Társai értetlenül álltak a történtek előtt, amikor is Baldír a törpe, Gregor atya, Alexandro atya, Sigric magiszter és Wax a vadász karján is erős égető érzés haladt végig, megjelent egy kis narancs láng. Majd a láng eltűnt, a helyén pedig egy látszólag régi forradás jelent meg. Később a sebeket összevetve megállapították, hogy mindannyian ugyan olyan sebet kaptak a karjukra.
A bányát átvizsgálva megtalálták ott is egy friss ásatás nyomait. Ez egy rejtett kijárat volt, ami a sziklafalhoz vezetett. A foglyokat faggatva sem tudtak meg többet, mint hogy össze akarták kötni a templomot a barlanggal, de a miértekre egyik élő sem tudta a választ. A goblin pedig egy csapat hasonszőrűvel történő véletlen találkozás egyetlen túlélője volt.
Délután az atyák rendbe tették a templomot, közben Gregor talált egy elrejtett dobozban tíz rejtélyes üvegcsét. Az üvegcséken törpe nyelvű felirat volt, de az alaposabb vizsgálat során, mikor a port próbálták eltávolítani róluk, lemállottak, így nem tudták kideríteni mik azok.
Este a túlélők szolidan ünnepelték a győzelmet, megemlékezve az áldozatokról is. Baldír és sok katona inkább itallal ünnepelt, Wax pedig közelebbi barátságot kötött egy Krisztina nevezetű leánnyal, neki már szállás miatt sem kellett aggódnia.
Reggel a túlélőket egy nagy közös szertartással köszöntötték az atyák, az újraszentelt Sigmar templomban, majd a segítő csapatok visszatértek Heisenbergen át, Odenburgba. Ott Peter Weissen parancsnok benyújtotta a számlát, a közbeavatkozás költségeiről, aminek nem örültek Raspor úr és a tanács tagjai.
Sigric mesterével átbeszélte a történteket. A villám öntudatlan megidézése hírére fárasztó szellemi és fizikai feladatokat adott neki, ezután közös gyakorlásba fogtak. Kiderült, hogy a tanítvány varázslásterén utolérte mesterét. Megtudta, hogy ideje nagyobb tudású mesterek mellé is eljutnia, ezért kapott egy ajánlólevelet a meisseni varázslótoronyba továbbá a taníttatás kezdeti költségeire 100 aranyat. Mivel kiérdemelte, magához vehette addigi mesterétől annak egy mágikus botját. A bot embermagasságú volt, tetejét egy foglalatba zárt, csillag alakú kristály díszítette. A bot segítségével könnyebb a mágikus csend létrehozása.
Casper Grilmano atya, Gregor és Alexandro mestere, Odenburg papja nem tudott mit kezdeni az öt kalandor kezén lévő furcsa sebekkel. Ezért döntöttek úgy, hogy Meissenbe utaznak, segítséget kérni. Ez Sigricnek pont kapóra jött, az iskolával kapcsolatban.
Másnap el is indultak, és Sigmar szerint 2520. október 11. napján érkeztek meg. A varázslótorony vezetője, Hans Eggert magiszter már várta Sigricet, korábban többször leveleztek az Odenburgi problémákról. Most együtt keresték fel, ahol részletesen beszámoltak Edvin városőr sorsáról, a máglyáról és az el nem alvó tűzről. Kitértek a kezükön keletkezett sebekre is. Gregor atya a tíz régi üvegcséről is beszélt.
Az örök tűzről megtudták, hogy talán egy későbbi káosz támadáscélpontja lesz a falu, ezt akkor tudják megakadályozni, ha a jel létrehozóját felkutatják és megölik. A seb azt jelentheti, hogy ők öten is célpontjai a támadásnak, így már önvédelemből is meg kell találniuk egy ismeretlen goblin sámánt és elpusztítani. Az italok vizsgálatához kért egy napot és egy darabot közülük, díjazásul. Gregor atyának mintha fogát húzták volna, de belement.
Sigric külön is beszélt a magiszterrel, mikor is elfogadták a jelentkezését és a tandíjat. Kapott egy gyönyörű, sötétkék köpenyt, mely színével az égbolthoz harmonizál, szinte minden napszakban. Oklevelet is átadtak részére, ami hivatalosan is igazolja, hogy Sigric magiszter nem holmi kókler boszorkánymester, hanem a birodalomban elismert és elfogadott Celestial Order tagja! És tanulmányait megkezdheti, ha a sámánnal kapcsolatos feladatát elvégzi.
Este együtt gratuláltak Sigricnek, a szemmel látható változáshoz. Következő napon megtudták, hogy varázsitalok voltak az üvegcsékben, de oly sok évvel ezelőtt kerültek belé, hogy az összetartó mágia felbomlott, így most már csak erős méregnek használhatóak.
Odenburgban, már várta őket egy Hegakin nevezetű törpe. Ő is segített káosszal fertőzött barlang bejáratának berobbantásában. Mint elmondta erős goblin szagot érzett ott, ezért akar velük együtt goblin vadászatra indulni. Baldírtól tudták meg később, hogy régen Hegakin faluját orkok pusztították el, csak páran maradtak életben, akik nem voltak otthon a támadás idején. Ezután ők néhányan a nyomukba eredtek, bosszút állni, de Hegakin kivételével mind odavesztek. Még hosszú évekig kereste a gyilkosokat, eredménytelenül, míg végül letelepedett Odenburgban.
Mivel sürgetőnek érezték a goblin sámán megkeresését, a tél pedig rohamosan közeledett, következő napreggelére beszélték meg az indulást.
Napkelte előtt Hegakin verte fel a csapatot, így korán indultak el. Pár nap alatt, a vadászházak mentén egészen a beomlasztott barlangig jutottak, ahol Wax friss ork nyomokra bukkant. Ezeket követve, déli irányban távolodtak Odenburgtól és a birodalomtól. Hegakin bosszankodott, hogy nem kell a lassú nyomolvasás, (nem volt lassú) ő szag alapján is tudja követni a zöldbőrűeket. Összességében, erőltetett tempót diktálva sikerült napról napra közelebb kerülni a prédához, a távolság alig néhány órára fogyott.

< Előző		Következő >